Irodalmi Szemle, 1976

1976/7 - Duba Gyula: Eladjuk a Besföldet

Rövid habozás után tárcsáztam és egy mellékvonal kapcsolása után a kataszteri főhivatalnok jelentkezett.

— Halló, itt Teodoli minősített főháromszögelő beszél...

Bemutatkoztam, elmondtam a levél tartalmát és felvilágosítást kértem Teodolit elvtárstól.

— Helyesen tette, hogy hozám fordult — mondta a főháromszögelő —, én intézem az ügyet. — S elmondta, hogy miután a szövetkezeti vagyon fogalma nem azonos az állami tulajdonnal, a Besföldön levő parcellák állami tulajdonba vétele törvényes adásvételi szerződés kíséretében megy végbe. — Az ón jelenléte és kézjegye a szerződésen szükségszerű és ellengedhetetlen — fejezte be a felvilágosítást.

— És a vételár...? — tapogatóztam habozva és óvatosan, nehogy azt higgye, hogy valami mohó és lelketlen üzletember vagyok, aki majd merő kapzsiságból komoly nehézségeket támaszt az üzlet megkötése elé.

— A vételár hivatalos — közölte —, érvényben levő, törvényes előírások szerint fizetjük ki a vételárat képező összeget...

— Tehát utazzam ...? — kérdeztem befejezésül.

— Utazzon... — biztatott tömören.

— Hivatalos vételáron veszik meg a Besföldet — fordultam a feleségemhez —, minden négyzetméterért törvényesen előírt összeget kapunk.

Erre ő egészen kipirulva és lelkesen elmesélt egy bizonyos esetet, amikor az új lakótelep létesítésének céljaira kisajátított gyümölcsöskert tulajdonsa, alig fél kataszt- rális holdnyi területért nyolcvanezer koronát kapott. Nekem is melegem lett egyszerre: a Besföld legalább másfél holdas parcella, ha nem több. Bár oda nem új lakótelepet építenek, hanem másodosztályú műutat!

— Na és? — húzta fel a feleségem a szemöldökét. — A műutak nem fontosak, talán kisebb a társadalmi jelentőségük? Rajtuk bonyolódik le az idegenforgalom, a belföldről nem is beszélve. Képzeld el az országot utak nélkül! Megáll az élet s a közellátás lehetetlensége folytán a nép körében kitör a nyomor. — Készségesen elismertem, hogy igaza van, a közutak nem kevésbé fontosak, mint a lakótelepek.

A Besföld hivatalos vételárának a jelenléte polgárjogot nyert a családunkban. A gyerekek is tudomást szereztek róla és hamar megszerették. S ez a képzeletbeli, s mégis reális érték, alighogy megszületett, máris nagyon életrevalónak mutatkozott és szépen növekedett, gyarapodott. A feleségem új, modern szobabútorral hozta kapcsolatba, melyet egy elegáns üzlet kirakatában látott, én pedig, mint a föld tulajdonosa, valami megbízható márkájú autó viszonylatában emlegettem. Meggyőzően bebizonyítottam, hogy ideje lenne már kocsit vennünk és autós családdá válnunk, mint sokan mások. A feleségem nem ellenkezett, de hangsúlyozta, hogy a bútorhoz ragaszkodik, s azonkívül egy prémes télikabátot is látott az egyik szűcsnél, aránylag olcsó, mit szólok hozzá? A gyerekek új televíziós készüléket említettek és néhány játékot, melyek elengedhetetlenül szükségesek a növekedésükhöz és tudatok tervszerű kiszélesítéséhez.

— Mindenről lehet szó — egyeztem bele a terveikbe nagylelkűen —, a Besföld elég nagy darab föld, ha jól emlékszem, két katasztrális hold is meglehet.

A hivatalban én is hallottam egy esetet, hogy a város szélén valakinek az állam kisajátította a düledező házát, elhanyagolt udvarát és kertjét, mert vasutat építettek arrafelé, és annyi pénzt kapott érte, hogy villát vásárolt a Zergehegyen, berendezte és még egy Trabantra is jutott a vételárból. Ekkor már határozottan örültem neki, hogy földem van a Besföldön. Jó öreg Besföld, valamikor alaposan megizzasztott, de lám, utólag meghálálja. Hiába, a föld, a termőtalaj az ember legmegbízhatóbb barátja! Csak jó utat építsenek majd rajta, kipróbáljuk az új kocsinkkal.

Aztán eszükbe jutott, hogy nem írhatnánk-e alá a szerződést a kataszteri főhivatalban. Minek utaznánk haza, amikor az ügyet itt intézik a harmadik utcasarkon? Felhívtuk még egyszer Teodolit főháromszögelőt, de ő azt mondta, hogy az lehetetlen, mert a szerződést a helyszínen kell aláírni és különben is, a pénztáros is odaviszi hordozható páncélkazettában a vételár összegét. Mert nem csak mi adjuk el a Besföldet, hanem szinte a fél falu és ilyen esetben a formaságokat be kell tartani. Ez az előírás és ő mást nem tehet.