Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - Garai István: Vers
belém rögződött. Égő házak, sárból, lucsokból kidudorodó emberfejek, kékesfekete hullák, asszonyok, akik késekkel kaparják a húst oszlásnak induló döglött lovakról... De ezt már megírták mások, s jómagam is néhányszor. Most csak Aranka történetét idéztem, azét az Arankáét, akinek puska sohasem volt a kezében, nem is volt szervezett ellenálló, de a bajban talált a maga számára tennivalót. Nevével azóta sem találkoztam. Sem emléktáblán, sem emlékbeszédben ... Hja, igaz, hiszen nem is Arankának hívták ... Garai István gyermekeim Csaknem féltucatnyian vagytok már körülöttem — csecsemőtől fiatalemberig: sarjadékaim. Mindig újabb ismeretekre vágyó kobakotok ssáz és száz kérdést intéz felém, de én válasz helyett gyakorta csak szép sorokon töprengek, könyvekbe temetkezem — vagy írógépemnél ülök, hogy hajnali kézirataim zsengéit minél előbb tisztába öltöztessem. Nuttök az egyszobás lakásban: má;usi vegetáció; térdenállva, komoly arccal hajoltok becsvággyal készült érzékletes rajzaitok fölé, melyek hajókat, vonatokat, repülőgépeket és rakétákat ábrázolnak s ötletes színfoltokban orgiáznak. Szőke hajatok tincse homlokotokra hull, s száz lepkeként szeszélyesen csapong a képzelet a sebzett tárgyak és kopott bútordarabok között. Szaval az egyik, táncol a másik, ritmusos-pezsdítő zenét hallgat a harmadik: csuklik-szipog-felsír pólyában a negyedik — s az apa pedig? Szeretné megírni végre a levelet özvegy édesanyjának, melyre már két hete készül. Fiatal jegenyék: nőjetek! Orgonasípok: szóljatok! — Én elfogadtam amaz Ugar, ama nagy Parlag s gépkocsi-haláltánc kihívását, s egy küzdő, megújuló és teljes élet kupoláját építettem könyörtelen-szívósán magam fölé. Ö élet, harc, folytatás, dal, kenyér, mosoly, szemek: szavak szőnyege, melyre letérdelek s kelet felé fordulva dolgozóinak sereglései között ,hogy elérhessétek célotokat az istenáldotta lét-derű és jóreménység tanultok — helyet kértek a Nap alatt s ez ország gyönyörű ajándékával szívetekben — zenéltek, sírtok, kérdeztek, szavaltok, táncoltok, hálálkodom: Mégis jó, hogy vagytok, éltek, csipogtok,
