Irodalmi Szemle, 1976

1976/6 - Sz. Haltenberger Kinga: Az ismert ismeretlen

Spitzwegig több régi mester munkájával, kompozícióival és színhasználatával ismerkedik. Ebből az időszakból származó önálló alkotásain a régi mesterek színei és technikája elevenednek meg. Lazúros finomsággal festett portréi mintha a távolabbi múltból néznének ránk. Azért interiőrjein és már ekkor is előforduló zsánerképein már jelentkezik Párizsban szerzett látás- és festésmódja. Tanulmányútja során pedig vázlatfüzetébe rejtőzik az a kedves témaköre, amelyik egész életén át kísérte: városrészletek, csendes kies zugolyok megörökítése. Templombelsők és kis terek, kerítések, lépcsők, keskeny utcák húzódnak meg füzete lapjain, hogy egyszer majd festésre ihlessék a mestert.

A portréfestésben nagy gyakorlatot szerzett művésznek nem esik nehezére a losonci meghíváshoz kapcsolódó arcmás-megrendelést kielégíteni. Vendéglátója, hogy feledtesse vele felesége elvesztésének megrázó élményét, társaságba hívja, s a nyílt tekintetű, társaságot kedvelő művészt Losonc polgársága hamarosan befogadja. Újabb megrendeléseket kap, munkája egy életre való van itt. Losonc 1850 után épült újra, a Szabadságharc 1849-es leverésével kapcsolatos nagy tűzvész után, amikor teljesen megsemmisült. A hamuból kivirágzó város a század elején kezdett iparosodni, gazdagodni. Az emberek anyagi lehetőségei csak ekkor jutottak olyan fokra, hogy szellemi igényeiket is kezdhessék kielégíteni. A város kevés művészi hagyományra visszatekintő, polgári lakosságát az ide telepített garnizon és a környező falvak dolgos földművelői tarkították. Gyurkovitsot vonzotta ez a közeg. Ösztönösen érezte, itt missziót tölthet be. Megkedvelteti, meghonosítja a művészetet. Házassága révén az első lépést meg is tette. További megrendeléseket vállalt, szívesen kezdett a templom festéséhez, s ismerkedett a tájjal, lakóival. A háború egy időre elszakította új hazájától: Besztercebányára kellett bevonulnia, de rossz szemére való tekintettel a hátországban maradt, ahol szabad idejét újra festésnek és rajzolásnak szentelte.

A háború utáni évek, a megalakult polgári köztársaság látszólag nyugalmat hozott Gyurkovits életébe. Losoncon immár meghonosodva „festőiskolát” szervez. Iskolája mai fogalmak szerint inkább a régi reneszánsz műhelyekhez hasonlított, leginkább a mester patriarchális viszonyával diákjaihoz. Hiszen legtöbbjük szüleivel jó barátságban volt. Célja nem is az volt, hogy kizárólag aktív művészeket neveljen. Csak felnyitni diákjai szemét a szépségre, a természet csodáira, mindarra, amit festői eszközökkel meg lehet ragadni és vászonra vetíteni. Célját sokszorosan elérte. Fáradozásainak gyümölcse a sok művészetkedvelő fiatal közül kiemelkedő néhány utód, Gyurkovits „stafétájának” folytatói: Szabó Gyula, Fischer Ernő, Chriszt Vilmos, Reiner István, Gandl László. Tanítványainak elsősorban posztimpresszionisztikus látásmódját adta át. Kijárt velük a természetbe, s miközben maga is festett, korrigálta a fiatalok munkáit. Losonc közvetlen környéke, az Erdő, a Losonci Fürdő, a Liget részletei, a Tugár patak voltak leggyakrabban témáik, és Gyurkovits számtalan kisméretű, rendkívül lazán, flott ecsetkezeléssel készült munkája tanúskodik erről az időszakról. A színek friss keverése, flotszerű felrakása biztosítja ezeknek a képeknek életszerű vibrálását. Mint a felszálló meleg levegő rezgése, úgy lebbenti meg előttünk Gyurkovits Ferenc ecsetje a természet részleteit, esti és reggeli fényben, az év bármely szakában, jó és rossz időben.

A tájjal párhuzamosan a város történelme is érdekli a mestert, s ennek legmegrá-- zóbb eseményét, Losonc pusztulását többször is felvázolja. Szándéka nagyméretű (6 méter hosszú) kompozíción megörökíteni a Szabadságharc leverésének ezt az epizódját. A megálmodott tömegjelenet középpontjában ágaskodó fehér lován a cári hadsereg kozák parancsnoka ül, előtte a két meggyilkolt kozák tiszt kibontott sírjára esik gyenge fénysugár. Az exhumációhoz kihajtott losonciak, miközben a hullákat puszta kézzel kénytelenek letisztítani és megmosni, bár félelmükben engedelmeskednek, lehajtott arcukon dac tükröződik. A sötét tónusokban megfestett — egyetlen fennmaradt — vázlat hátterében rőt fény vetül az égboltra: Losonc lángjai. A végleges kompozíció nem készült el, vásznát a Nógrádi Múzeum őrzi.

A húszas évek Gyukovits életében a művészi aktivitás mellett társadalmi szempontból is fontosak. Ekkor lesz a Szlovákiai Képzőművészek Egyesületének tagja, majd alelnöke. Csoportos kiállításokon vesz részt, Flaché Gyula, Skutezky Döme, Angyal Géza, Gerő Gusztáv, Cseh Lajos és mások mellett, Prágában, Martinban és Losoncon rendez önálló kiállítást 1921-ben. Másik nagy kompozíciót is fest „Cyril és Metód”