Irodalmi Szemle, 1976

1976/5 - FIGYELŐ - Bárkány Jenőné: Művészek a pártnak

Művészek a pártnak

A társadalmi építőmukából részt kérő szlovákiai képzőművészek a XV. kongresszus alkalmából ajándékot nyújtottak át a pártnak. Nem egy vagy több konkrét művet, hanem a Művészet Háza nagyszabású kiállításának gazdag anyagát képező, mennyiségileg, s részben minőségileg is jelentős alkotásokat. Valamennyi generáció tagjai igazságkereső hevülettel számolnak be korunkról. Törekvésük, hogy: „részt vegyenek a szocialista embertípus kialakításában és a világ forradalmi átalakításában” (M. Válek). Ennek a célnak elérése érdekében szellemi erőfeszítésük arra irányul, hogy művészetük szerves részévé váljék az ember mindennapi életének. De miképpen válhat a művészet életünk szerves részévé? Ogy és akkor, ha korszerű, s a maga bonyolultságában és teljességében tükrözi a társadalmat, s a környező valóság tartalmát művészi formában fejezi ki. Képzőművészeink, mindegyikük a maga nyelvén, sajátos kifejező eszközeikkel, személyes hittel és felelősségtudattal tárják új áttételben a tárgyi valóságot szemünk elé. S mi, a szemlélők, a szocialista társadalom előre néző, tudni, igazat, jót befogadni óhajtó tagjai igyekszünk birtokunkba venni, értékesíteni a látottakat.

Lenyűgözők nagy méretekben gondolkodó szobrászaink alkotásai. R. Pribiš, a dombormű immár klasszikus mestere a Csehszlovák Kommunista Párt 50. évfordulójára erőt, s a humánum nyugalmát sugárzó reliefet komponált. Pataki Klára igazi plasztikai nyelven beszél és költő módján alkot. A fából érzékenyen kibontott nő-alakjai a hozzá és hozzánk közel álló tartalmakat, érzelmeket fejezik ki. (Anya, Nyár, Október). A fasizmus embertelen indulatai okozta gyászt és fájdalmat testesíti meg a Klační-i vértanúk emlékművének három asszonya. Bártfay Tibor Engelse és Kopernikusza elszánt feszültségű, határozottan tagolt

kompozíció. J. Kulich merész ütemezéssel formálja Lenin hatalmas, szellemiséget sugárzó fejét, s forró érzéssel, elmélyüléssel örökíti meg Anyja alakját. J. Kostka expresszív erővel érzékelteti a Föld hangját és gyönyörű lendületű rajzzal idézi a Vietnami anyát. T. Baník formák és arányok szép összhangjában állítja elénk a szlovák nő típusát (Kenyér és só, Menyecske). A. Rečko utánozhatatlan gyöngédséggel formálja meg a Galambot. E. Masarovičová gondolati és művészi fegyelemmel hasítja ki a kemény fémlemezből a fiatal emberpárt, akiket bensőséges érzés, a szerelem fűz össze. A. Goliášovát ifjú női arcok tiszta vonásai ihletik intenzív lelkiséget kifejező portrék alkotására. L. Cvengrošo- vá a valóságban látott formát finoman költi át. (A leghalkabb beszélgetés). A. Kisaková bűbájos gyermekcsoportját az életöröm, a béke melege hatja át. Nagy János Olvasó munkása már-már jelképpé növekszik. M. Palkó reliéfjei a Föld testét felhasító ekéről, a Karaj kenyérről sokkal többet fejeznek ki, mint a valóság felszínes tükrözését.

Festőink is a társadalmi valóság talaján állnak. I. Weiner-Král szürreális elemekkel ékes vásznain lüktető érzék- letességgel ragyog a Tavasz. Lőrincz Gyula a Kiaki anya című képén döbbenet rezeg. E. Zmeták a kassai Vasmű egyéni színvilágú képével hangsúlyozza az iparosítás fontosságát. K. Drexler tömörítő szerkesztésmóddal jeleníti meg a Felszabadulás útját. P. Romaňák Handlovai partizánjának elszántsága megragadó. E. Šimerová kiérlelt, kubista ihletésű stílusban fogalmazott meg egy mai Gyárvárost. V. Ziličanová ideológiai tisztánlátással győz meg a világbéke feltétlen szükségességéről. Barta Gyula sajátosan látott, művészileg átfogalmazott ipari tájképein országunk hatalmas technikai fejlődését méltatja. J. Polakovič érett, egyéni nyelvezettel kölfioydó