Irodalmi Szemle, 1976

1976/6 - Kovács Magda: Én, a csillagbognár

Ismerkedés. Tapogatózás.

Újabb látogatás és interjú, 1972 októberében. Fordítások a Revue svetovej literatúry számára. Munkám a szlovák Illyés-köteten.

Ismerkedés és tapogatózás. Ma, holnap, örökké.

5

Társadalmi osztályának a költője. Igen: ha valakit maradéktalanul jellemeznek e szavak, szó szerint és nemcsak átvitt, metaforikus értelemben, akkor éppen őt:

így, pontosan, szigorúan, világosan és érthetően fogalmazta meg önmaga számára, de nemcsak önmagának.

Utolsó korszakának nagy témája az öregedés, annak legyőzése az egyetlen lehetséges módon — munkával, örök küzdelemmel, örökös kiengesztelhetetlenségben a sorssal: forradalmisággal, lelki fiatalsággal. Furor conservat — igy fogalmazza meg Kossuth magas életkorának a titkát a Fáklyaláng című drámában. Marok című versében:

Minden gyökér

végül

ököl.

Amíg egy íze él, nem enged jogaiból, küzd markoson a fa.

Každý koreň v pást sa zovrie.

Pokorit sa nedá, pokým

je posledná iskra

v ňom:

A szél szitkaira ott válaszol.

Az a költő, aki sohasem csak önmagáért beszélt, akinek egész teremtő élete küldetésének tudatában telt és vállalta osztályának felelősségét, nem állhat meg, folytatnia kell a fél évszázaddal ezelőtt megkezdett útját. Mert tudja jól — megismétlem — hogy:

6

1975. szeptember 11-én a szlovák Ťažká zem kéziratkötetének lapszélén ezt üzente nekem: Bár hozzájárulhatna a két nép őszinte összebarátkoztatásához. Bevallom hát én is, hogy tulajdonképpen fordítói munkásságommal semmi más célom nem volt.

7

Babits Mihály, aki Illyés Gyulához (és hozzám is] oly közel áll, összegyűjtött írásainak kiadása után ezt írta:

na útoky víchra

pastou odpovedá strom.

Nem lehet tisztességes ember ki a versírást abbahagyja.

Az igazmondást hagyja abba.

Ügy állj elő, hogy nem az, mit te írnál; az lesz a mű, mit néped lelke diktál.

Jediným prikázaním tvorby je: písať, čo duše ľudu diktuje.