Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom
Ettől a társadalmi meghatározottságtól azonban nem mentes teljesen a beszéd sem. Jepersen—Saussure nyelvelméletével foglalkozva — 1925-ben megállapította, hogy még a legegyénibb beszéd is társadalmilag meghatározott, vagyis a beszédben mindig van szociális elem, mert az egyén nincs a környezetétől elszigetelve.6 De bármennyire társadalmi meghatározottságú is a nyelv, a szókincs és a nyelvi tények törvényszerűségei csak az egyéni beszédaktusokban figyelhetők meg. Éppen ezért az egyes ember lelki tevékenységének is része van a nyelv alakításában, a nyelvi változásokban. (Erre a tényre már Humboldt is rámutatott a XIX. században, sajnos, ő nem vette észre a nyelv társadalmi meghatározottságát.)7 A kollektív fogalom létrehozásában is szerepe van tehát az egyénnek. Nézzük most meg, milyen a viszony az egyéni és a kollektív fogalom között! A szó hangsora által kifejezett fogalomnak az egyénben is ki kell alakulnia ahhoz, hogy az egyén megértse a szót. Az egyéni fogalom kialakítása általában kétféleképpen megy végbe. Az egyik módja az, amikor az egyén a világ egyes dolgairól, jelenségeiről maga alakítja ki a fogalmat, s a kialakított fogalom helyességét a kollektív tudatban kialakult fogalom segítségével ellenőrzi. Például meglátok egy ismeretlen tárgyat. Megtudom a nevét is. A név nem mond nekem addig semmit, amíg meg nem értem a tárgy lényegét: ki nem alakítom magamban a tárgy fogalmát. Ez a lélektanból ismert úton megy végbe. Az érzékelés, észlelés segítségével tudomást szerzek a tárgy egyes tulajdonságairól. Ezeket összevetem a más tárgyakról szerzett tapasztalataimmal, és megállapítom, mi a hasonlóság és mi a különbség az új tárgy és az eddig ismert tárgyak között. Majd az általánosítás segítségével kiemelem a tárgy lényeges jegyeit. Végül az absztrakció által megalkotom a tárgy fogalmát: a már sűrített lényeges jegyeket elvonatkoztatom minden szemléletességtől, gondolati jellegűvé teszem. Ez azt jelenti, hogy megértettem a tárgyat, s a tárgy lényegét most már kifejezi számomra a szóalak. Természetesen még következnie kell a kontrollnak. Ellenőrzőm, hogy mások is ugyanazt értik-e a szó hangsorának hallásakor vagy betűsorának olvasásakor, amit én; megegyezik-e a bennem kialakult fogalom tartalom és terjedelem tekintetében a kollektív fogalommal. Látjuk, hogy az egyén számára a fogalom objektív. A fogalomnak egyfajta objektivitását bizonyítja maga az a tény is, hogy fogalmainkat az objektív dolgokról, jelenségekről alakítjuk ki. Ez azonban még nem bizonyítja az egyénben kialakult fogalom objektivitását, hiszen objektív dolgokról is kialakulhatnak szubjektív fogalmaink. Az egyén számára létezik a fogalomnak egy másikfajta objektivitása is: a fogalom kollektív volta. A kollektív fogalom a kollektív tudatban él, és hat az egyéni tudatban kialakuló fogalomnak a tartalmára és terjedelmére. A fogalom kialakításának — és az ismeretszerzésnek — másik módja is van, sőt ez a módja a gyakoribb. A mai társadalmakba beleszülető egyén fogalmainak nagy részét nem közvetlenül a valóságból szerzi, hanem a kollektív tudatból. Például a városi gyerek is tudja, mi a ló vagy a tehén, bár még sohasem látott lovat vagy tehenet. Ezeket a fogalmakat a kollektív tudatból ismeri meg, s a valóságban legfeljebb csak ellenőrzi őket. Vagy például nagyon nehezen alakulnának ki az egyénben az elvont fogalmak, ha csak a valóság útján kellene róluk tudomást szereznie. Az olyan elvont fogalmakkal, mint például a fehérség, jóság, betegség, látás stb. megismerkedhetne tapasztalat útján. De az olyan fogalmakkal, amelyeket nem létező dolgokról alkotunk, mint például az angyal, ördög, griffmadár stb., sohasem ismerkedhetne meg, ha ezeket nem a kollektív tudatból kapná készen. Természetesen ez utóbbiakat nem is ellenőrizheti a valóságban, ezért e fogalmak tartalma nem is eléggé határozott az egyénekben. De még a kollektív tudatból szerzett másféle elvont fogalmak is — ha nem is szubjektivek — sokszor relatívak, mint például a kicsi, nagy, jő, rossz stb. Hogyan megy végbe a fogalomátadás és az ellenőrzés? A fogalom hordozója a sző hangsora. A mai egyed tehát a mindennapi beszédgya6 Temesi Mihály: I. m. 137. 7 Trócsányi Dezső: Humboldt Vilmos nyelvbölcselete. Budapest, 1914. — Bérezi Géza: I. m. 127—8.
