Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

korlattal szerzi a kollektív tudatból a fogalmakat. A szülők, a hozzátartozók révén ismeri meg a gyerek egy-egy szó jelentését. Megtudja például, hogy ahhoz a dologhoz vagy tárgyhoz, amelyre azt mondják, forró, nem szabad nyúlnia, mert megsüti a kezét, és ez fájni fog. Határozott fogalmat azonban csak akkor kapcsol a szó alakjához, ha maga is meggyőződött arról, mit jelent ez az alak: ha megfogta a forró kályhát, vagy belenyúlt a forró vízbe. Megfigyelhetjük azt is, hogy a gyermek almának nevezi a labdát, vagy labdának az almát, attól függően, melyiket ismerte meg előbb. A környezet javítja, de ez csak a szóhasználatra terjed ki. Akkor fogja tudni, hogy a két gömbölyű, sokszor még színben is hasonló tárgy közül melyik az alma, és melyik a labda, ha a valóságban is meggyőződik arról, miben különbözik egymástól a két tárgy, illetve meddig terjed egyiknek s meddig a másiknak a fogalma.

Az elmondottak is bizonyítják, hogy beszélhetünk az egyéni és a kollektív tudatban élő fogalomról. Hogyan viszonyul a kettő egymáshoz?

Genetikusán nézve a kérdést, a fogalomszerzés a valóságos tapasztalásból indult ki, és az egyéni fogalmak egyeztetésével alakult ki a kollektív fogalom. Például a kék és a zöld fogalma a magyarban sokáig nem vált szét. Ma már mindkettőnek a külön színárnyalatai is kialakultak: világoskék, sötétkék, égszínkék stb.; világoszöld, sötétzöld, fűzöld, méregzöld, levélzöld stb. A kettő közös magva a türkiz. Ez az érintkezés a két szín között. Ezt a színt egyesek a türkizkék, mások a türkizzöld névvel nevezik meg.

De a kialakult kollektív fogalom is hat az egyéni fogalom kialakítására. Egyrészt ennek a segítségével kontrolálhatja az egyén a valóságból tapasztalati úton kialakított fogalmainak a helyességét — ebben az esetben a kollektív fogalom társadalmi norma szerepét tölti be —; másrészt a készen átvett kollektív fogalom az egyéni fogalom alapjául szolgál, s ezt esetleg csak ellenőrizni kell majd a valóság segítségével.

Mivel bizonyítható, hogy a fogalom sajátságait (tartalom, terjedelem stb.) a kollektív tudat hordozza és szabja meg, s az egyén általában a közösségből veszi át a kontrollal, de készen?

Erre a szó a legjobb bizonyíték, amelynek jelentéstartalma (vagy jelentéstartalmai) rögzíthető(k). Ha a fogalom egyéni volna, a nyelv aligha tölthetné be társadalmi szerepét: nem lehetne olyan eszköz, amelynek segítségével az emberek kicserélik gondolataikat, megértik egymást, szervezik a közös termelőmunkát, kultúrát hoznak létre stb. Nem lehetne szótárt sem szerkeszteni, hiszen a szótárba kollektív érvényű szavak kerülnek be. A szó tudniillik mint nyelvi jel egy alaki összetevőnek mint jelölőnek és az ezzel jelölt tartalmi (fogalmi) összetevőnek a társadalmilag állandósult egysége. A fogalmakban pedig a tárgyak és a jelenségek általános és különleges jegyei úgy tükröződnek, ahogyan ezek a társadalomtörténeti fejlődés eredményeként napjainkig kialakultak. Az egyes nyelvi jelhez tartozó fogalom is csak a társadalom- történeti fejlődés eredményeként fogható fel.8 A sző tehát elsősorban a langue-jelen- ségek közé tartozik. Jelentése a beszélő számára adott és objektív. Nem változtathat rajta az egyén a közösség jóváhagyása nélkül.9 Ez a tény a fogalom állandó jellegét bizonyítja.10

Természetesen van a szójelentésnek egy másik arculata is: lehet a szónak az adott beszédhelyzetben alkalmi jelentése is — mint arra az első részben már utaltunk. Ez a parole-jelentés. A szó jelentéstartalmát ilyen esetben a mondat szavainak összefüggéseiből következteti ki a hallgató. A parole-jelentés sokkal konkrétabb, de szűkebb terjedelmű, mint a langue-jelentés. Persze a kettő szorosan összefügg egymással. A parole feltétele a langue megléte. Az alkalmi jelentés csak a szó állandó jelentése alapján jöhet létre és érthető. Mint fentebb is említettük, az alkalmi jelentések idővel állandósulhatnak is.11

Hogyan bizonyítja a szó, hogy a fogalom kollektív, és ez az elsődleges az ismeret- szerzésben még a tapasztalással szemben is?

8 A mai magyar nyelv rendszere. I, 145.

3 Bárczi Géza: I. m. 10.

10 ján Kocka: I. m. 48.

11 Bárczi Géza: I. m. 10. — A mai magyar nyelv rendszere. I, 157.