Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Gál Sándor: Papírmáglya
Gál Sándor papírmáglya Szellemtelen dolognak látszik több mint tíz évnyi messzeségből elöhuzakodni mindenféle vélt bölcsességekkel, csak magamra tartozó és vonatkozó följegyzésekkel. Mert bizony akad közöttük olyan is, amiről — jószerével — már magam sem tudom teljes bizonyossággal, miért, mivel kapcsolatban kellett — mert bizonyára kellett! — lejegyezni. Egy azonban bizonyos: ezek a feljegyzések — vannak. A maguk módján külön életűek, s teret követelnek valami nem létező jogfolytonosság alapján az életemből. Az évekkel arányosan szaporodtak, olyan halommá nőttek, hogy már. nem férnek az Íróasztalon, a szobában. Megpróbáltam már számtalanszor szabadulni tőlük. Sokszor elhatároztam, hogy kiszórom valamennyit, mint az írás fölöslegessé vált melléktermékeit. De soha sem tettem meg. Nem volt hozzá elegendő erőm, akaratom. Vagy bátorságom? Mert valami kiváltság, valamiféle felsőbb hatalom őrzi ezeket az összefirkált, telerajzolt noteszokat, kitépett irkalapokat, ívpapírokat, cetliket. A torz emberfejek, lófejek, ferdére sikerült parasztházak, apró tájak — leginkább vízpart, tengeröböl — vagy magányos fák, az írás — illetve az írni nem tudás — meddő perceinek, óráinak szülöttjei. A kínlódás, a birkózás hiteles jegyei, amikor a cselekményt továbblen'dítő egyetlen gondolat még nem állt össze a szervező tudatban, amikor a legkegyetlenebb percek rakódtak egymásra, mikor — néha — azt mondtam: elég, befejeztem, többet hozzá se nyúlok. Csaghogy később mindig minden újra kezdődött. Mert nem lehet nem-írni. Nem lehet nem folytatni, ha egyszer valamit magára vállalt az ember. És ezzel a „vállalt folytatással’’" a jónak, befejezettnek tartott versek, elbeszélések, riportok, cikkek, glosszák, karcolatok mellé ide nőttek ezek a feljegyzések, gondolattöredékek, gondolatcsonkok, amelyek — most látom — mégiscsak fontosak, mert teret töltenek ki. Az írások születésének körülményeit mutatják és jelzik; a körülményekről tudósítanak jól-rosszul, néha pedig azt igyekeznek magyarázni, hogy mi volt a szándék: a siker a kudarc rögzítői. S ezért, mielőtt meggyújtanám ezt a papírmáglyát, idemásolom belőle azt, amit megőrizni érdemesnek tartok. Én csak azt mondom el, amit mindenki érez és tud, de — talán — nem képes megfogalmazni. Ezért nem szabad, hogy úgy nézzetek az írásra, mintha nem a tiétek lenne; az írás a tiétek is, mert: közösségi. A ti életetek is benne van; törvénye a ti törvényetek. Én csak azt mondom el, amit mindenki érez és tud, de V talán — nem képes megfogalmazni. Ezért nem szabad, hogy úgy nézzetek az írásra, mintha nem a tiétek lenne; az írás a tiétek is, mert: közösségi. A ti életetek is benne van; törvénye a ti törvényetek. Kísérletezem, s számomra nemcsak az eredmény, hanem maga a kísérlet is fontos.
