Irodalmi Szemle, 1976

1976/5 - Kiss József: Major István szerepe a szlovákiai kommunisták népfrontprogramjának kidolgozásában

VII. kongresszus ennek feltételit megszabva ezért nem hagyhatta figyelmen kívül a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek összefogásának problémáit. Ezek lényegére kifejezésteljes tömörséggel tapintott rá Klement Gottwald: „Hogyan akarod védeni a köztársaságot, hogyan akarod nemzeteit rábírni a köztársaság megvédésére, ha különbségeket teszel közöttük?" A Gottwald beszédéhez kapcsolódó kongresszusi beszámoló világos kiutat mutatott: „... már most el lehet érni, hogy demokratikus nemzeti politikával, a nemzeti egyenjogúság megvalósításával minden irányban megteremtődjenek valamennyi csehsszlovák nemzet normális együttélésének minimális feltételei, és ez által megszűnjék az a rendkívül veszedelmes állapot, mikor egész határ menti területek a külföldi fasizmus és az irredenta mozgalom ügynökeinek áldozatává válnak... Egyszóval meg kell valósítani a nem cseh lakosság egyenjogúságát minden vonatkozásban: szociális, gazdasági téren, a politikai jogok területén, iskolai, nyelvi, kulturális stb. téren.”

A munkásegységre épülő demokratikus, fasizmusellenes népfrontpolitika nem hagyott kétséget az egyenjogúság jellegét illetően: „A mostani helyzetben nem lehet a nemzetiségi egyenjogúságot úgy megvalósítani, ahogyan ezt a Szovjetunió ... tette. De meg kell valósítanunk legalább a nemzetiségi kérdésnek az adott viszonyok között lehetséges részleges megoldását — fejtette ki Klement Gottwald. S mindez a párt egész nemzetiségi politikájára kiterjedő radikális változást jelzett. Hisz a CSKP- nak a nemzetiségi elnyomás ellen vívott harcát a megelőző időszakban mindvégig a szocialista forradalom közvetlen előkészítését szolgáló stratégiai-taktikai irányelvek határozták meg. A szocializmusba való közvetlen átmenet stratégiai irányvétele harcra mozgósított valamennyi, a végleges nemzeti felszabadulás és egyenjogúság útjában álló akadály felszámolására. A forradalmi perspektívák közvetlen közelségéről s a tömegek ennek megfelelő öntudatáról táplált meggyőződés a nemzetiségi kérdés területén csak olyan célkitűzéseket tűrt meg, amelyek túlmutattak a kapitalista rendszer keretein. Ha a CSKP a nagyrészt szociális vonatkozásaira szűkített nemzetiségi egyenjogúságért síkraszállva az adott feltételek között teljesíthető követeléseknek is hangot adott, ez nem a nemzetiségi kérdés rendezését a kapitalista rendszer nyújtotta lehetőségek kihasználásával előmozdítani kívánó törekvésekről tanúskodott. Az ilyen jellegű követelések propagálásában és szorgalmazásában a párt a nemzeti elnyomás alatt szenvedő tömegeknek forradalmi, a rendszer létére törő támadáshoz lökést adó lendkerék szerepét látta.

A nemzetiségi elnyomás elleni harcnak a proletár forradalom platformájával történő összekapcsolása megnehezítette a valmennyi társadalmi réteget magában foglaló nemzeti mozgalmak kibontakoztatását, s a nemzetiségi egyenjogúságért folyó harc bázisát erősen a proletariátusra korlátozta. A népfrontpolltika viszont a nemzetiségi problémák olyan megoldási lehetőségeinek a keresésére ösztönzött, amelyek a társadalom szocialista átalakításának gondolatával még nem azonosuló dolgozó rétegek számára is elfogadhatóak voltak. Vajon mi szükség eme alapvető, a pártpolitika társadalmi kereteinek kiterjesztésére utaló összefüggés ebben a vonatkozásban való hangsúlyozására? Nem pusztán arról van szó, hogy érzékeltessük: milyen igényeket támasztott a polgári demokrácia védelmezésére és elmélyítésére irányuló politika megértése a csehszlovákiai kommunistákkal szemben, akik korábban harcuk értelmét a kapitalista rendszer maradéktalan elutasításában és egyértelmű felszámolásában, a kapitallzmusellenes radikalizmus szításában és céltudatos felkarolásában látták. Hisz Major István a már említett naptár lapjain még a CSKP VII. kongresz- szusát megelőzően eljutott odáig, hogy olvasóit arról győzze meg, miért kell védelmezni a fokozódó háborús és fasiszta veszély időszakában azokat a szabadságjogokat, amelyek „noha tökéletlenek, korlátozottak, hiányosak, de mégis csak biztosítanak bizonyos mozgási lehetőséget a polgári demokrácia keretében..." Ezúttal a kommunisták nemzetiségi politikájában, annak gyakorlati megvalósításában bekövetkezett változást kísérő nehézségekre kívánjuk felhívni a figyelmet, mert az új politikai irányvonallal kapcsolatos problémák e szakaszon jelentkeztek és halmozódtak a legerőteljesebben.

A nemzetiségi kérdés konkrét megközelítése, az egyes nemzetek és nemzetiségek helyzetének az adott realitásokból kiinduló értelmezése nem fért össze az általános jelszavakkal, sem pedig a nemzetiségi problematika absztrakt, a tényleges társadalmi