Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Clementis, Vladimír: A per következményei meghaladják a tárgyalóterem kereteit

s ezek csupán addig voltak életképesek, amíg a csendőri gumibotok súlya táplálta őket, ahogy azt az említett csendőrségi jegyzőkönyvek által idézett tanúk vallomásai spontán módon és egyöntetűen bizonyították. Az áilamügyész úr rendkívül színesen fesetette le nekünk a nemeskosúti íorradalom képét. Szerinte a vezér Major képviselő volt, a törzskar főnöke Fabianič, összekötő tisztje Procházka, megfigyelő állomásul pedig a nemeskosúti temető szolgált. A titokzatos temető, keresztjével és romantikus kertjével. íme, a szociális forradalom képe, ahogyan a vád és az államügyész úr lefestette.

Major volt a vezére, Fabianič a törzskari főnöke, Procházka pedig az összekötő tisztje, az államügyész úr szavai szerint.

A törzskapitány viszont Souček, a főhadnagy viszont Jánošík, 41 csendőrből álló legénységgel, s közülük 24 úgy lövöldözött az emberekre, mint a nyulakra.

Még egy jellemző mozzanat, amelyet ki kell itt emelnem. A csendőri jelentések, hogy a csendőröket fenyegető veszélyeket túlozzák, előadtak egy hátborzongató esetet, amely szerint Nemeskosúton évekkel ezelőtt egy csendőrjárőrt lefegyvereztek. Később maguknak a csendőröknek a szájából hallottuk, hogy a járőrt egy kocsmai civakodás során „fegyverezték le”.

Miért szükségesek ezek az ingatag konstrukciók, miért ez a fenyegetősdi a nemeskosúti forradalommal?

Meg kellett győzni a közvéleményt, hogy 40 állig fölfegyverzett csendőr csak úgy tudta megmenteni a puszta életét, hogy sortüzet nyitott az éhségtől legyöngült, menekülő mezőgazdasági munkásokra.

Vád a csendőrlogika ellen

Térjünk azonban a tárgy lényegére. A kommunista párt, képviselője útján, aki itt ül a vádlottak padján, meghirdette és vezette a mezőgazdasági munkások sztrájkját, amely az adott viszonyok között az egyetlen lehető eredménnyel — a bérek 30 százalékos emelésével végződött. Most pedig, a vád szerint, ugyanaz a kommunista párt, ugyanaz a Major képviselő, az említett siker után a csendőrszuronyok és karabélyok ellen vezeti ugyanezeket a mezőgazdasági munkásokat. Mi ezt a logikát sehogysem bírjuk megérteni. Maga az államügyész úr sem magyarázta meg nekünk. Az említett konstrukció rettenetes képtelensége még szembeszökőbb, ha megfontoljuk, hogy a támadást a csendőrség ellen kövekkel kellett volna lefolytatni, persze azokból a kőrakásokból, amelyet csak május 25. után halmoztak föl. Elképzelhető-e olyan épeszű férfi, aki száz ilyen testű fegyvertelen ember élén, amilyeneket tanúként a törvény színe előtt láttunk, nekimenne 24 karabélyokkal, kardokkal, gumibotokkal és revolverekkel fölfegyverzett csendőrnek? Elképzelhető-e, hogy ez a férfi komoly arccal bemesélhetné olyan munkásoknak, akik vértől ázott földekről, Cernováról, Svalaváról, Trencsénből, Korompáról, Kereškýnbôl érkeztek, hogy a csendőröknek nincs joguk lőfegyvereik használatára, elképzelhető-e, hogy ezek az emberek hinnének neki?

A magyar főszolgabíró és a cseh csendőr — 1908 és 1931

Amikor a lapokban a Nemeskosútról szóló hivatalos jelentéseket olvastuk, amikor kézbe vettük a vádiratot, s azt olvastuk, hogy

„... ebben a feszült helyzetben Jánošík főhadnagy »Szuronyt szegezz«-t vezényelt, kardot rántott, amelyet aztán egy ismeretlen személy ki akar csavarni a kezéből, s amikor a tömegből fegyverlövés hallatszott, s a vádlott a tömeggel tovább szorongatta a csendőröket, akik mindeddig kőzáporban álltak” — úgy éreztük, mintha valami hasonlót már olvastunk volna valahol. Ez vitt rá bennünket arra, hogy régi szlovák könyvtárakhoz forduljunk, s egy 1908-as brosúrában, annak 15. oldalán elolvassuk a következő szöveget:

„... A falu előtt 300—400 főnyi tömeg állt. A tömeg előtt kénytelenek voltunk megállni, mindenki kiabált és szitkozódott. Az őrmester odakiáltott, és felszólította a népet, hogy oszoljon. Köröskörül rettenetes üvöltözés ős zaj hallatszott. Ekkor revolverlövést hallottam. Kőzápor hullt a kocsira, engem azonban egyetlen kő sem talált el. Az emberek megragadták a csendőrök puskáit. Az egész lázadás azt a benyomást keltette, hogy minden egy előre megbeszélt és összehangolt terv szerint folyt le.”