Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Novomeský, Ladislav: „Szovjet-Oroszország harminckilencedik kormányzósága”

pontos tükrei és dokumentumai a burzsoáziának. Tükrei annak a rothadásnak, mely ilyen alakokat dob felszínre, annak a tehetetlenségnek, mely már csak ilyen katonákat, ilyen utolsó kapcabetyárokat tud harcba küldeni a Magyar Tanácsköztársaság első katonája ellen.

Az ellenfél: tükör. De nem minden tükör ellenfél.

Munkás 1928. szept. 18.; 210 sz. 3—4.

Ladislav Novomeský

»Szovjet-Oroszország harminckilencedik kormányzósága«

Ez az elnevezés, cenzor úr, egy bizonyos diákalkalmazottacskától ered, aki a Szlovák Diákszövetség középiskolai komissziójának ülésén fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy

„...nem engedhetjük (mármint ők, az SzD kommissziőja), hogy Szlovákia Szovjet- Oroszország harminckilencedik kormányzóságává váljon .. .”

Hogy ne vádolhassanak minket kicsinyeskedéssel azért, mert azonnal vezércikkben válaszolunk holmi diákocska vakkantására, meg kell jegyeznünk, hogy az utóbbi időben már többször találkozhattunk hasonló kijelentésekkel. Megengedhető hát számunkra, hogy a különböző helyekről elhangzott figyelmeztetések számát hozzávetőlegesen felmérjük, melyek szerint Szlovákia lakosságának túlnyomó többségénél veszélyes kommunista hajlamok észlelhetők:

„...és tudni óhajtják, milyen a hangulat a parasztok között? Azt mondják: »És mit számít az nekünk, rosszabb már nem lehet, jön a kommunizmus.« Így beszélnek a gyűléseken. Rosszabb már nem történhet.”

Gažík doktor, a volt miniszter mondta ezt a küldöttségi nemzetgyűlés valamelyik decemberi ülésén. Régi minisztériumbeli kollégája, Štefánek doktor pedig a nemzedékek harcáról elmélkedve így írt a Prúdy-ban:

„A bolsevizmusnak nincsen szép hangzása nálunk. Mint újkori antikapistalista mozgalom meghódítja sok tehetséges, új dolgokra és magasabb szintű életformára vágyó fiatalember lelkét.” — „Néhány fiatal szlovák költő és író nyilvánvalóan bosevik, néhány félbolsevik, de formálisan tekintve minden fiatal művész új művészetre, új esztétikára és új etikai, szociális, pszichológiai tartalomra vágyik.”

És hogy visszatérjünk a tanuló ifjúsághoz, hallgassuk meg, mit mond Alexander Pockody, fiatal szlovák irodalmár (állítólag szintén diákalkalmazott) a Slovenská liga ankétjában a szlovák fiatalság nemzeti közömbösségéről. Azt írja:

„A szlovák középiskolás fiatalokat vonzza a kommunizmus gondolata. Erre kényszerítik őket az általános szociális viszonyok, a politikai és kulturális zűrzavar, a társadalmi versengések és az idősebb nemzedék irántuk való közönye.”

És kézbe kell venni a szociáldemokrata újságokat, elolvasni a szerkesztői vitákat, hogy megtudjuk, hol nyomja az urak cipője a — munkásságot.

Ojra és újra átlapozzuk barátaink, híveink és olvasóink leveleit, híreit. Nemcsak fqlyőiratunk könyvelési vagy szerkesztői dolgait érintik. Saját megfigyeléseinket kiegészítő megjegyzések és újabb adatok ezek, téma és anyag tíz meg tíz megírandó cikkhez, tudakozódások és kérdések, amelyekre nyilvánosan kell válaszolnunk, mert ezek az ügyek nemcsak a levelezőket, hanem szélesebb köröket is érintenek. Ojra és újra belelapozunk ezekbe az értékes levél-dokumentumokba ...

I