Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Fábry Zoltán: Kun Béla ellenfelei

így kell elfelejteni, megtagadni Barbusse-t, mert védeni merte elvtársát: Kun Bélát. Hogy milyen nevetséges és milyen meggyőződéstelen ez az egész komédia, az mutatja a legjobban, hogy ma, amikor már elmúlt a Kun Béla-hullám, Barbusse a Kassai Napló ban megint „világhírű” író. Mindezeken nevetDi lehet és bosszankodni, de az igazi tükör mindent és mindenkit felülmúlóan és mindent elárulón, még csak most jön. Egy könyv, mely a bécsi kaland aktualitására jelent meg — németül (Béla Kun, Eine historische Grlmasse], Szerzője: Herczeg Géza, miniszteri tanácsos úr. Az eredmény: általános utálat. Ehhez az általános utálkozához nekünk már nem is kell csatlakoznunk, annyira teljes és meggyőző az — Németországban. Mert itt nem pártembe- rek bélyegzik meg ezt a tolibandát, nem kommunisták és nem magyarok, de elfogulatlan németek, írók, akiknek semmi közük a kommunistákhoz és Kun Bélához. A Lite- rarische Weltben, tehát egy irodalmi lapban, Stefan Grossmann ír erről a legújabb biográfia-fajtáról („Az életrajzíró, mint halálos ellenség”):

„Herczeg Gézát, a miniszteri tanácsos urat, nagyon jól ismerik és értékelik, mint hirdetésszerző szakembert. Egyszer írt egy könyvet Lengyelországról, a dicséretet az állami szubvenció nagysága határozta meg. Herczeg aztán Bécsben szerkesztett egy lapot, mely Horthy véres pesti uralmát dicsőítette. Persze szubvencióval. Ez a mindenre kapható ember most egy életrajzot írt Kun Béláról, és ezzel megalapította az életrajzírás új fajtáját. Eddig úgy volt, hogy az életrajzíró szeretettel tárgyalta hősét vagy legalábbis igyekezett iránta érdeklődést kelteni. Herczeg úr azonban új álláspontot foglalt el: ő a könyv minden lapján az általa tárgyalt férfi arcába köp. Persze ezt is gyászosan csinálja, mert csak a pesti fajvédők szókincsét válogatja, használja. Ennek a biografusnak a szemében Kun Béla még ma is csak a „kis Kohn”. Az eredmény: a német olvasóban öklendező utálat gyülemlik össze, de ez az utálat nem a könyv bemocskolt hősének szól, hanem írójának, aki hősének minden oldalon leken egy pofont. Utálatosan kínos könyv ez, mely mindenképpen csak szubvencióval magyarázható.” — A Kun Bélát portretírozó Herczeg Géza igazi arcképét a berlini Weltbühne hozza: „A Nemzeti Kaszinó íródeákja" címen. A cikk írója: S. Alher, miután találó és pontos képet ad a pesti keresztény kurzus születési helyéről, a Nemzeti Kaszinóról, így folytatja: „mindenkinek, aki nem tagja az országon uralkodó dzsentri kasztnak, leghőbb vágya, hogy ezek közé kerüljön, hogy ezeket szolgálja. A pesti újságírónak ez jelenti vágyai netovábbját. Ezek az emberek egyformán utálják a munkát, egyformán élnek összeköttetésekből, és költséges passzióik finanszírozására minden eszköz alkalmas. Ezek egyike Herczeg Géza miniszteri tanácsos úr, aki nem is olyan régen még Kun Béla legodaadóbb híve volt. De, amikor érezte, hogy veszély van, a magyar tanács- köztársaság hajóját szépen otthagyta, és az ortodox zsidó család ivadékából máról holnapra a legvadabb zsidóuszító lett. Bécsi újságját a bécsi magyar követség pénzeli, és Herczeg Géza úr minden délután, vasár- és ünnepnap kivételével, síkraszáll a keresztény Magyarországért. De a szubvenciók egy szép nap elmaradnak. Űj hőstett után kell nézni. És mi volt a legalkalmasabb, a legközelebbi: nekirohanni annak az embernek, aki először merte Magyarországon a dzsentritrónt ledönteni. Magyarország legszebb javait — a turfot és a kártyát — felrúgni, a lőversenyteret felszántani és veteményes kertté alakíttatni. És ezt az embert — hisz börtönben ül — minden veszély nélkül meg lehet támadni és a jutalom: a pénz majd befut megint. Herczeg tehát megírta a könyvet, és akadt kiadó, aki kiadta. Mert Németországban minden könyv mégha olyan hülye is, hogy döf a butaságtól, mindig kiadóra talál, ha a bolsevikeket szidja.” De ez nem elég. Alher cikke azt is elárulja, hogy Herczeg úrnak messzebb- menő tervei is vannak. Bizonyos Lederer úrral egy kiadóvállalatot akar létrehozni, antibolsevista könyvek terjesztésére. Erre a hírre már a legtisztább német irodalmi lap, a Neue Bücherschau is megszólal, „mert — írja — nem lehet tűrni, hogy Európa bal- kanizálása, mely már Bécset Is Budapest nívójára süllyesztette, Berlint Is megfertőzze. A Békessy-féle sajtó-brigantik csak maradjanak otthonukban. Herczeg Géza úrnak csak azt üzenhetjük, hogy térjen gyorsan, nagyon gyorsan vissza a szent Korona országaiba, mert ha nem, akkor más eszközökkel fogjuk megtanítani, hogy a híres magyar közmondást: Extra Hungáriám non est vita (Magyarországon kívül nem élet az élet), elsősorban saját magára alkalmazza.”

Így néznek ki Kun Béla ellenfelei. A burzsoázia igazán nem dicsekedhetik velük. Ezek az ellenfelek nem lehetnek Kun Béla tükrei, de igenis pontos, csalhatatlanul