Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)
építkeztünk, hogy se az egyik, se a másik oldalon nem volt szilárd a part: ha kész is a híd, csak átmennek rajta, mindkét irányban; a hidak olykor kikerülhetők, ha létezik más kommunikációs csatorna is. Nézetem szerint akkor lennénk igazán hasznosak mind a csehszlovák, mind a magyar irodalom számára, ha nagyobb önállóságra téve szert, a kultúrák integrációjának katalizátoraként működnénk. Ha a futár-, fordító-, és recenzens-szolgálat helyett saját anyagot tudnánk kínálni. Ha nem csupán közvetítenénk, hanem szakértőkké válnánk. A közvetítő ugyanis, bármennyire is agilis, a legtöbbször azért csak kimarad az „üzlet” lényegéből. Az új portékára és a jó szakértőre azonban oda-odaflgyelnek néha. 3. 2. Az egyén szempontjából a minőségi tettek föltétele a nélkülözhetetlen tehetség mellett a határozott életcél, az átgondolt alkotói program, és a szorgalmas munka. A siker feltétele egy százalék tehetség és kilencvenkilenc százalék munka — mondta valahol Einstein. Az író számára a helyes gondolkodás pszichológiájának, valamint a szellemi munka higiéniájának és módszerének elsajátítása ugyanolyan alapot vető körülmény, mint például az irodalomtörténet és az esztétikai alapfogalmak ismerete. Vannak emberek, akik még éjjelre is papírt és ceruzát tesznek a kezük ügyébe, hogy még félálomban is feljegyezhessék ötleteiket. A kávéházak borgőzös levegőjében azonban nem lehet elkapni a zseniális gondolatokat. Varga János Lenin egyik művében kifejtette, hogy a kommunizmus ott kezdődik, ahol az emberek már úgy látnak munkájukhoz, hogy ismerik annak társadalmi hatását. Más szóval: amikor az ember már nemcsak a munkabéren keresztül nézi munkájának eredményét, de azt is tudatosítja, hogy munkájára szüksége van a társadalomnak és ismeri is a társadalom szükségleteit. Ez az általános megfogalmazás különösképpen vonatkozik a társadalom olyan sajátos munkaterületére, mint a művészet és az irodalom. Ha minőségről beszélünk, akkor az irodalom és művészet dolgozóinak egyre jobban tudatosítaniuk kell munkájuk társadalmi hatását és tudatformáló szerepét. Általában azt mondjuk, hogy a művészet, tehát az irodalom is a megismerés egyik különleges for.- mája. Ez azt jelenti, hogy az alkotó a művészet eszközeivel ismerteti meg az embert az őt körülvevő világgal és annak problémáival. Ezt a feladatot viszont csak akkor tudja teljesíteni, ha tudatosítja, hogy a művészet a népé. Vagyis: a népnek értenie és szeretnie kell a művészetet. A művésznek a nép érzéseit, gondolatát és akaratát kell kifejeznie. Egyszerűbben: a művészetnek és irodalomnak a szocialista realizmus alkotó módszerével kell dolgoznia és a marxista eszmeiség talaján kell állnia. Ez persze a dolognak csak az egyik oldala. A másik — és ez dialektikusán összefügg az előbbiekkel —, hogy azok, akik a csehszlovákiai magyar irodalomért felelősséget éreznek, nem engedhetik meg maguknak az igénytelenséget. Régi tétel, hogy nem elég, ha a regény csupán eszmeileg jó, mert művészi elmélyültség nélkül nem teljesítheti küldetését. Elengedhetetlen követelmény, tartalom és forma dialektikus egysége. Ezt soha nem szabad és nem is lehet külön választani, ilyen értelemben tekintek a kritikus munkájára, mint az irodalom fejlődésének hajtóerejére. Véleményem szerint a további minőségi eredményekhez nélkülözhetetlen a becsületes, építő irodalmi bírálat légkörének kialakítása. Itt nem a felületes, nem a kéz kezet mos alapon létrejött bírálatra gondolok. Nem is olyanra, amelyben a bíráló elkeni a dolgokat, mert arra gondol, hogy az ő regénye vagy verseskötete is nemsokára a bíráló kezébe kerül és akkor majd „kölcsönkenyér visszajár”. Még csak nem is az egyoldalú bírálatra, amely vagy csak eszmeiséget vagy csak művésziséget kér számon. Olyen bírálatok nyerik el a tetszésem, amelyek dialektikus egységben vizsgálják a mű eszmei és művészi értékét és megalkuvás nélkül szembeszállnak minden igénytelenséggel. A bírálatnak természetesen minden esetben a művek társadalmi értékéből kell kiindulnia. Szerintem csak ilyen irodalmi bírálat segítheti elő a csehszlovákiai magyar irodalom további minőségi fejlődését. 4. Véleménye szerint az előbbiekből kifolyóan milyen feladatok hárulnak nemzetiségi irodalmunkra és az Irodalmi Szemlére?
