Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)
Dénes György Jólesően tapasztalom, hogy az Irodalmi Szemle azutóbbi időben erősen aktivizálódott. Akciókat szervez, vitát indít hasábjain, levelekkel ostromolja az írókat, művészeket, közéletünk kimagasló tagjait. Hasznos, jó dolognak tartom ezt az igyekezetei, s ebből az igyekezetből fakadó eszmei és minőségi változást. A pezsgés mindig valamilyen eredményhez vezet, hiszem, a Szemle is izgalmasabbá válik ezáltal. Jó az is, hogy az utóbbi időben kritikusaink is (sajnos csak ketten-hárman) lendületbe jöttek. De némelyek talán túl magasra emelték a mércét, különösen az első könyvesek dolgában. Az első könyvnél még ne kedvetlenítsük el az írót. Még nem tudhatjuk, nem láthatjuk, hová fejlődhet, ne szegjük eleve a kedvét, optimizmusát. Ady és mások esetében sem ígért túl sokat az első kötet. Különben sem hiszem, hogy az igény meghirdetése, a mérce felemelése — rövid idő belül megváltoztatná irodalmunk képét. Idő kell ehhez, sok idő, lassú érlelődés, tapasztalat, az írói eszközök elsajátítása stb. Az erdőben hatalmas fák is nőnek, de cserjék is, bokrok is. De a sudár törzsek is csenevész fácskaként kezdték. Egri Viktor Nemzetiségi irodalmunkban a fiataloknak — egyéni hangjuk megőrzésével — azt az utat kell követniük, amelyen a mai középnemzedék legjobbjai járnak. Nem .egyszerű követésről, még kevésbé utánzásról van szó, hanem küldetésük hangsúlyozottabb formájában művésziebb, eszményeiben tisztultabb teljesítéséről. Szolgálatról van szó, szűkebb közösségünk, népünk szolgálatáról, s ha ez a szolgálat szívből és lélekből fakadóan igaz, akkor túl a határainkon is a haladó ember ügyét viszi előre. Az Irodalmi Szemle eminens feladata kritikusan és jóindulatúan fogadni és bátorítani a jelentkezőket, hogy kellő eszmei és esztétikai felkészültséggel felsorakozhassanak beérkezett társaik mellé. Főnöd Zoltán Sokrétűbben és sokszínűbben ábrázolni szocialista jelenünket, felfedezni a hétköznapok hőseit, akiknek keze munkája nyomán formálódik a jövő, s a témaválasztás korszerűségével és valóságigénnyel formálni az újarcú nemzetiségi irodalmat — mindez igazi férfimunkát jelent. Mert a provincionalizmus sem versben, sem prózában nem lehet senki számára mentség. Ebből következik, hogy az Irodalmi Szemlének mindenekelőtt az irodalomszervezés bonyolult, de megtisztelő feladatát kell az eddiginél sokkal aktívabb szervezőmunkával vállalnia... Hogy a folyóirat valóban tükörképe lehessen hazai magyar irodalmunknak. Olyan alkotóműhellyé váljon, mely — nemzedéki különbség nélkül — ösztönözni és támogatni Tudja irodalmunknak azt a felsorakozását, mely mindenekelőtt a mondanivaló korszerűségében látja a korszerű szocialista irodalom alapvető feladatait. Mészáros László 4. 1. Nézetem szerint új, integrált kiadói politikára lenne szükségünk. Egyeztetni kell az egyes kiadók terveit. Oj alapokra kellene helyezni a könyvterjesztést; <alán a Slovenská knihá-n belüli önálló szekció megalapításával. Az olyan kiadványok, mint például az Együtt, egymásért, Közös hazában, Mielőtt elfelejteném, Életünk és a Vajúdó parasztvilág 1700-as átlagpéldányszáma túl kevésnek tűnik föl. Több magyarul megjelenő lap lényegében csak a szlovák testvérlap mutációja; itt bizonyára nagy publikálási lehetőségek rejlenek még. Ugyanakkor egyre égetőbbé válik az Irodalmi Szemle mellett egy tudományos szemle szükségessége is. Teret kell biztosítani a különféle történelmi, néprajzi, szociológiai felmérések számára. (Ezen a téren talán a CSEMADOK tehetne valamit.) A hagyomány folytatója, az új nemzedék pedig sokkal átgondoltabb, szervezettebb törődést érdemel és igényel. Különben megtörténhet, hogy
