Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)
3. Napjainkban a szocialista társadalmi rendszerek fejlődésében olyan törekvés figyelhető meg, hogy az egyes társadalmak mozgósítani igyekeznek belső erőiket és fokozottabban feltárják belső tartalékaikat. Ezzel a közös igyekezettel kapcsolatosan előtérbe kerül minden emberi alkotótevékenység minőségi kérdése. Hivatali munkájából, hatásköréből és alkotótevékenységéből eredően milyen feladatokat lát Ön a kultúra szervezése és a művészetek minőségi eredményeinek a fokozása területén? Dénes György Az irodalom kérdése — az irodalom szervezése. A passzív magatartás — eredménytelenség. Hogyan fejlődhet irodalmunk? Ha ágálunk mellette, ha napirenden tartjuk, ha propagáljuk, ha irányzatossá tesszük. Sajnos, sok hazai lapnál nem ez a felfogás. Megjelennek a könyvek, és csönd van körülöttük. Miért nem hozunk belőlük részleteket, miért nem csinálunk interjút az íróval stb. Több hazai irodalmat kellene hoznunk. Nincs mit? Hassunk oda, hogy legyen. Szervezzünk, mozgassunk, kérjünk, könyörögjünk, gorombáskodjunk. Az irodalmi rovatok vezetői se savanyodjanak be idő előtt, teremtsenek helyet a hazai magyar értékeknek. Ha nem teszik, mindnyájan kárát valljuk tehetetlenségüknek. Mindez vonatkozik műveltségünk egyéb területeire is. Egri Viktor A szocialista kultúra szervezésében minden lapunk jelentős feladatot vállal, és ebbert a munkában erősen kiépített szervezetével a CSEMADOK is jelentős szerephez jut. A Madách Könyvkiadó könyveivel, lapjaink cikkeikkel, a CSEMADOK ismeretterjesztő előadásokkal, kulturális napok, író-olvasó találkozások rendezésével mozgósíthatnak, a legjobb értelemben vett nevelőhatást érhetik el. Rám mindig ösztönző hatással vannak a jól előkészített találkozások, s ezért hiszem, hogy ugyanilyen ösztönzést kaphat a hallgató is, és az írás mellett ebben látom a mozgósító, tartalékfeltáró szerepet. Főnöd Zoltán Legfontosabb, hogy komolyan vegyük az időt, s azokat a feladatokat, melyeket a szocialista társadalom építése ró ránk. Azt a felismerést követve, hogy „nem lehet a valóság felett lebegni”, maximális erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy támogassuk és pártfogoljuk, — sőt ha kell életre segítsük — az elkötelezett, színvonalas alkotásokat. A csehszlovákiai magyar irodalomnak is egyik alapvető feladata lesz a belső tartalékok mozgósítása és a minőségi szempontok előtérbe helyezése. Mindenképpen örvendetes, hogy a középnemzedék derékhada mellé az elmúlt években egy új nemzedék sorakozott fel. Ez az új generáció örökölte a korábbi nemzedék indulásának „nyugtalanságát”, s bár kezdetben úgy tűnik föl, társadalmi elkötelezettségében „messziről” startol, az utóbbi hónapok örömteljes megleptése, hogy nyugtalanságuk és önbizalmuk nemcsak tehetséggel párosul, hanem hovatovább életigenléssel, az élet valóságaira való őszinte rácsodálkozással is. Mészáros László 3. 1. A minőségi változások megindulása érdekében szükségesnek látszik a stratégiai célok tisztázása, újrafogalmazása. Nem csupán az egyes valós esetekben alkalmazható tudományos módszerekre, a távlati tervezés követelményére gondolunk, hanem egy általánosan jellemző és érvényes stratégiai álláspontra. Irodalmunk az újarcú magyarok, a messianizmus koncepciói után egyre következetesebben a híd, a közvetítő szerepét vállalta magára. Van azonban ennek a helyzetnek néhány fonákja. Sokszor úgy
