Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - Chňoupek, Bohuslav: E napok igazsága nyomában

kisebbrendűségi érzése volt emiatt, és ezért minden erejét egyetlen célra összpontosította. A hátországban csak az maradt, aki nem volt a frontra való.

Dakcsíkban a helyzettel csak azok lehettek elégedettek, akik a Kárpátok erdeibe szöktek. Amikor véget ért az agitáció, visszatérve vígan élték világukat s a belépési nyilatkozatot nem írták alá. A hajuk szála sem görbült meg. Csakhogy az a harmincnegyven becsületes szegényparaszt, aki a szövetkezettől valami jobbat várt, első ízben vonta kétségbe, vajon a járás által kiküldött elvtárs, akinek tanítania, segítenie, szerveznie kellene, egyáltalán azonosítja-e magát a párt és a kormány politikájával.

Mičak, a szövetkezet elnöke — egyike azoknak a gazdáknak, akik nem nyugosznak, hanem elsőként végzik el a szántást, vetést, aratást — az alatt az idő alatt szinte teljesen megőszült, s rengeteg mérget nyelt, látva, hogy mi történik körülötte. Nem volt hozzászokva a parancsolgatáshoz, sem ahhoz, hogy ennyi földön ennyi ember munkáját irányítsa. Eleinte eljárt az emberekhez, kérlelte őket, aztán szikoződott, végül, amikor senki sem állt munkába, hajnali háromkor kelt és reggelig kaszálta a rétet. Egyedül.

Grochof azok közé a régi gazdák közé tartozott, akik nem nézhetik, hogyan pocsékolják az értékeket; elment hát a szövetkeztbe, és figyelmeztette a vezetőséget a mértéktelen lopásokra, de milyet csalódott, látva, hogy a vezetők a kisujjukat se mozdítják.

A pártszervezet többrendbeli intézkedése elsikkadt a szövetkezet azon vezetőségi tagjainak locsogásában és mesterkedéseiben, akik valamikor nagygazdák voltak, és ma is keményen védték saját érdekeiket, és keresztülvitték akaratukat. Például határozatot hozott: mindazoknak, akiknek még van lovuk, megtiltják a fuvarozást, visszahívják azokat akik nem a szövetkezetben dolgoztak, hanem jó pénzért elmentek istállót építeni a szomszéd szövetkezetekbe; bevezetik a szigorú ellenőrzést, megakadályozzák a lopásokat. Eredmény azonban nem mutatkozott, túl gyöngének bizonyultak a szövetkezet vezetőségével szemben. A vezetőség pedig nem akart önmaga ellen fegyvert kovácsolni. j

— A pártszervezet ereje nem a tagok létszámában rejlik, hanem abban, hogy megtalálja-e az utat valamennyi szövetkezeti taghoz, vagy sem, és építhet-e rájuk — mondta a járási instruktor a pártbizottságon.

Ezzel fenntartás nélkül egyetértettek. Egymást méregették: melyikük találja meg azt az utat?

Ješko, a majdnem vak nyugdíjas?

Šahulič, az öreg nyugdíjas tanító?

A Bürger-kóros Dadej?

Miklós, aki folyton a világot járja?

Eliáš, a pártszervezet elnöke, postafőnök, kézbesítő és telefonos egyszemélyben?

Nézték egymást, és arra gondoltak, milyen öregek, és számukra milyen távoliak a szövetkezetben felmerült problémák; hogy ők milyen tapasztalatlanok a bonyolult és igényes gazdasági kérdésekben, amelyeket pedig meg kell oldaniuk.

Azon tanakodtak, hogyan juttassanak be a vezetőségbe több tagot a hajdani nincstelenek és középparasztok közül, akik kiálltak a szövetkezet mellett. De hiába vették sorra egyiket a másik után, valamennyien a városban dolgoztak, csak az asszonyok maradtak otthon. Bűvös kör. Ismét követelték a járási szervező azonnali visszahívását, s kérték, hogy arra alkalmas embert küldjenek helyette.

A járáson azt felelték:

— Nem titkoljuk, hogy az elvtárs leváltása számunkra lényegesen megváltoztatja a szövetkezet problémáinak koordinátáit. Ennek ellenére le kell vonnunk a következtetéseket, és megfelelő intézkedéseket kell hoznunk.

A koordináták azonban nem változtak, következtetéseket sem vontak le, és Dalcsíkban továbbra is olyan dolgok történtek, amikkel már mindenki torkig volt.

Bár a szövetkezetnek olyan szüksége volt a férfiemberre, mint a sóra, kaszáláshoz, jószághoz, lovak mellé, a faluból tizenhat jó gazda eltűnt, valamennyiük gazdasága nem kisebb, mint tíz hektár. Megszökni tulajdonképpen nem szöktek meg. Annak rendje és módja szerint kiállított munkaválllalási engedéllyel elmentek Ostravába és a cseh határvidékre, az engedélyt sógor-koma alapon a helyi nemzeti bizottság titkára készségesen lepecsételte — minden előírás kigúnyolására.