Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Rákóczi Ferencről
a jobbágykatonákkal szemben éreztették osztályelőjogaikat, hanem az olyan jobbágyi vagy kisnemesi sorból, „szegénylegénység”-ből kiemelkedett tisztekkel is, mint Esze Tamás és Bottyán János. A végső bukást a nemesi vezetők opportunizmusának árulássá fajulása idézte elő: 1711-ben, amikor a fejedelem a szabadságharc helyzetének válságosra fordulása idején Lengyelországba ment, hogy ott az orosz szövetségről tárgyaljon, Károlyi Sándor és társai a Habsburgokkal megegyeztek. Rákóczi a hozzájárulása nélkül megkötött szatmári békét nem fogadta el, s a neki felajánlott előnyös vagyoni kárpótlás helyett az emigrációt választotta. Egyideig Lengyelországban, majd — 1713 és 1717 között — Franciaországban tartózkodott, ahol a királyi udvar vendége volt. 1717-ben, az osztrák—török háború kitörésekor a szultáni udvar (porta) meghívására Törökországba ment, hogy ott kedvező körülmények esetén a függetlenségi harcot előkészítse. Az osztrák győzelemmel végződő háború után a rodostói internáltság lett a sorsa. Hű emberei (Bercsényi, Esterházy Antal, Mikes Kelemen stb.) továbbra is kitartottak mellette, és 1735-ben bekövetkezett haláláig fejedelmet megillető tisztelettel vették körül. Hamvait 1906-ban hozták haza, és- Kassán temették el. Rákóczi gazdag és jelentős irodalmi munkásságából az emigrációban született emlékiratai emelkednek ki. Két ilyen — lényegében összetartozó — műve van: a latin nyelven írt Confessiones (Vallomások) és a franciául írt Memoires (Emlékiratok). Először — 1716-ban, a grobois-i kolostor magányában — a Vallomásokat kezdte írni. Nemcsak a címet, de a módszert is a híres egyházatyától, Augustinustól kölcsönözte; hozzá hasonlóan a katolikus gyónás formájában mondja el és ítéli meg életének eseményeit. A műnek az a része, mely Franciaországban készült, az 1703 előtti életszakaszhoz kötődik. Az 1703—1711 közötti korszakot önálló munkában és francia nyelven dolgozta fel. Ez a munka az Emlékiratok, amellyel a szerzőjének az volt a célja, hogy a szabadságharc és annak remélt felújítása iránt a diplomáciai körökben rokon- szenvet keltesen. A kitűzött politikai cél természetesen más módszert és stílust kívánt, minek következtében az Emlékiratok műfaji jellege erősen elüt a bűnbánó vallásos szemléletre épülő Vallomásokétól. Mindkét mű becses történelmi dokumentum és amellett értékes barokk alkotás is. Az Emlékiratok nagyszerű képet ad Rákóczi politikai egyéniségéről, az osztályát és korát sokban meghaladó társadalmi nézeteiről, a nemesség és a klérus önzéséről és opportunizmusáról. E művet nem sokkal Rákóczi halála után Hágában kiadták (1739), míg a Vallomások, melynek befejezésére Törökországban került sor, másfél századig (1876-ig) kéziratban feküdt. Az Emlékiratok első magyar fordítása 1861-ben, a Vallomásoké pedig 1903-ban jelent meg. Rákóczi egyéb művei között magyarul írottak is szép számban vannak. Ilyenek az Ütközet előtt mondott beszéd és a Gyömrői beszéd; a kuruc katonák számára irt felekezetiességtől mentes Alázatos imádság, melyet a szlovák vitézeknek bibliai cseh nyelven adtak ki (Lőcsén). Hatalmas levelezésében — melyet a Thaly Kálmán (és Lu- kinich Imre) által összeállított Archívum Rákóczianurji (I—XII, 1872—89, 1935) ölel fel — szintén sok a magyar nyelvű levél. Lehetséges, hogy a Rákóczi Ferenc buzgó éneke- című szabadságharc-kori versnek is ő a szerzője. II A mai Szlovákia területéhez — borsi szülőhelyén és kassai nyugvóhelyén kívül — Rákóczit még számos kapcsolat fűzi. A Rákóczi-birtokoknak egy jelentős része Sárosban feküdt, ahol a családot az örökös, főispánság tisztsége illette meg; ebbe a tisztségbe 1694-ben Nagyvároson őt is be.- iktatták. 1701-ben, mikor XIV. Lajossal való titkos levelezését leleplezték, a nagy- sárosi kastélyben fogták el őt, és Eperjesen és Kassán keresztül vitték a bécsújhelyi börtönbe. A Sároshoz fűződő vagyoni és politikai-közjogi vonatkozásokkal magyarázható, hogy a párizsi emigrációban „Sáros grófjá”-nak (comte de Cha- roche-nak) nevezte magát. A szabadságharc hadműveleteinek egy része a mi tájainkon folyt — itt vívták többek között a győzelmes szomolányi és a szerencsétlen kimenetelű nagyszombati és tren- cséni csatákat — és a fejedelem számos itteni helységben megfordult. 1706 decem-
