Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Rákóczi Ferencről
bérétől 1707 februárjáig — a szenátus rozsnyói ülésezése idején — Rozsnyón és Krasznahorkán lakott, 1707 decemberében pedig, mikor a megyei követekkel kibővített szenátus Kassán jött össze, a kassai „főparancsnoki ház”-ban volt a lakása. A szabadságharc csatáiban nagy számban vettek részt a szlovák jobbágyok, akiket főképp Bercsényi Miklós generális mozgósított Rákóczi zászlai alá. A „pro libertate” feliratú zászlók 1707. évi zsolnai felszentelésekor Daniel Krman, Rákóczi lelkes evangélikus tábori papja és diplomatája hatalmas szlovák nyelvű beszédet mondott. Bercsényi Miklós, aki szlovák nyelvű pátenseket (kiáltványokat) is kiadott, a Rákóczihoz írt leveleiben a szlovák felkelőkről többször is nagy elismeréssel nyilatkozott; 1704—1705-ben a számukat hét-nyolc ezerre becsülte. Maga Rákóczi a trencséni vesztes csata után írta Bercsényinek, hogy a legnagyobb reménysége a szlovák vidékekben van. A szabadságharc legfontosabb iratait, főképp a kiáltványokat négy nyelven (latinul, magyarul, szlovákul és németül) terjesztették, s Rákóczi a cseh rendekhez, Bercsényi pedig a morva lakossághoz cseh nyelvű kiáltványt intézett. A kuruc hadiipar gócai nagyrészt a mai Szlovákia területén voltak, ahol a vasbányászat régóta virágzott és több helyen — így például Nyustyán (Hnústa) és Tiszolcon (Tisovec) — vaskohók működtek. Az első fegyverkovácsműhelyek — még 1704 tavaszán — Csetneken és Mecenzéfen létesültek. Később más helyeken is készítettek fegyvereket, és az egész hadiipari termelést központ irányítás alá vonták. A kézifegyverek előállítása Szepes és Gömör megye több városában folyt. Agyút, puskaport és bombát Besztercebányán és Kassán, szuronyokat Bajmócon, lövedékeket pedig Göl- nicbányán, Dobsinán és Tiszolcon készítettek. A fejedelem a harcok károsultjaival, a sebesült és beteg vitézekkel is törődött. A csapatoknál tábori felcserek működtek, s a lábadozó sebesültek számára Rimaszombatban és a hévizéről híres Stubnyán curatoriumokat (gondozóhelyeket) állítottak fel. A szabadságharc — a korábbi kuruc-harcokhoz hasonlóan — megihlette a szlovák költészetet is. Ezt a témát Csanda Sándor dolgozta fel A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai című könyvében. Csanda könyvéből részletes képet kapunk arról, hogy szlovák nyelvű kuruc költemények a szabadságharc idején s után szép számban születtek, s a 19. és 20. század fordulóján fellépett az álkuruc verseket író Thaly Kálmán szlovák társa is: Matunák Mihály. Rákóczi emlékművek Szlovákiában Borsiban és Kassán találhatók. Borsiban a fennmaradt szülőtábla van, előtte pedig Rákóczi szobra áll, melyet 1907-ben Mayer Ede készített. Rákóczi hamvait 1906 októberében hozták el Törökországból és a kassai dómban temették el édesanyja, fia és néhány rodostói társa hamvaival együtt. 1914— 1916-ban Dudits Andor festőművész a dóm északi főfalára hatalmas (12 méteres) freskót festett, mely Rákóczi életének főbb mozzanatait ábrázolja; az északi külső falon pedig 1938. július 24-én helyeztek el egy latin felírású bronz domborművet, Löfler Béla szobrászművész alkotását. Itt jegyezzük meg, hogy a csehországi Jindfichov Hradec múzeumában újabban Rákóczi-szoba van berendezve. III A két világháború közötti csehszlovákiai magyar sajtóban és kulturális-irodalmi életben Rákóczi emlékét gyakran idézték, különösen az 1926. évi 250. születési és az 1935. évi 200. halálozási évfordulón. A jobboldali sajtó Rákóczi-emlékezéseinek nagy részében az tapasztalható, ami a Petőfi-évfordulók alkalmával Petőfivel kapcsolatban is történt: Rákóczi emlékének a kisajátítása és pártpolitikai célokra való kihasználása. A legjobb példát erre az 1935. évi Rákóczi-ünnepségek mutatják, amelyek szervezését — közvetlenül a parlamenti választások előtt — a földbirtokosi és papi vezetés alatt álló ellenzéki magyar pártok ragadták magukhoz. A baloldali sajtóban éles hangon utaltak arra, hogy Rákóczit és szabadságharcát a 200 év előtti labancok politikai utódai sajátítják ki. „Zarándoklatokkal, lovasbandériumokkal, kuruc nótázásokkal, öblös hangú álhazafias tárogatókkal szeretnék elterelni a dolgozó nép figyelmét azokról a politikai úri betyárságokról, amelyekkel újabb évtizedekre akarják bilincsekbe verni a dolgozó népet.” [Csehszlovákiai Népszava, 1935. IV. 7.). A kommunista Munkásban az
