Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Egri Viktor: Harcosok és a lány

hatóan lihegett és tűzbe gyulladtan rámeredt. Ha megmoccan, felemeli pallosát és vág. Az öreg oldalt pillantott és a fiatal harcos szeme fenyegetően villámlott. Elfelejtette az otthoni sátrakat, mindent elfelejtett. Csak a lány meztelen testét nézte.

Az öreg egy ugrással a leány mellett termett és kirántotta övéből tőrét. Akkor hát egyiküké sem lesz!... Szúrni akart, ekkor megmozdult a sebhelyes és elhajította dárdáját. Az öreg őrparancsnok átszúrt torokkal elvágódott a padlón. ,

A sebhelyes felnyerített, elrúgta maga mellől a haldoklót, a vérszag megcsapta és szembe nézett a fiatallal. Felemelt palossal rontottak egymásra, vérük magasra frecs- csent és összefolyt a haldokló fekete alvadó vérével. Aztán eldobták a kardokat, birok- xa keltek és összeölelkezve dulakodtak, míg elcsúsztak a síkos padlón és borban, vérben, szennyben fetrengve tépték, harapták, szaggatták éhes fogukkal fiatal testüket. És Flavia mezítelen bőre barnán fénylett a hűvösödő estében...

Erdélyi írók társaságában az 50-es évek elején (Egri Viktor jobb oldalán Lőrincz Gyula, balra Tóth Tibor],