Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Rákóczi Ferencről
Turczel Lajos Rákóczi Ferencről születésének 300. évfordulóján I II. Rákóczi Ferenc — aki 300 évvel ezelőtt, 1676. március 27-én a kelet-szlovákiai Borsiban született — történelmi személyként a 18. század első felének legjelentősebb magyar alakja, Íróként pedig a barokk irodalom 1690—1740 közötti szakaszának jeles képviselője. Nagy történelmi családok leszármazottja: apja I. Rákóczi Ferenc (I. Rákóczi György erdélyi fejedelem unokája), apai nagyanyja Báthory Zsófia, anyja pedig Zrínyi Ilona. Mikor Zrínyi Ilona — akinek második férje Thököly Imre volt — három évig (1685—88) hősiesen védi Munkács várát az ostromló osztrák sereg ellenében — Rákóczi Ferenc 10—12 éves gyermek. A vár eleste után anyjával és nővérével együtt Bécsbe viszik, ahonnan — kiszakítva a családjából — a neuhausi (Jindrichov Hradec) jezsuita iskolába, aztán pedig a prágai egyetemre küldik. Gyámjának, Kollonich Lipót érseknek terve, hogy a nemzetétől elidegenítse és szolgalelkű udvaronccá neveltesse őt, kudarcot vall. A nagykorúságot elérő Rákóczi rövid külföldi utazás után megnősül, és átvéve hatalmas családi birtokait megismerkedik az áldatlan hazai viszonyokkal. Az elégedetlenkedőkkel — akik az esedékes Habsburg-ellenes felkelés szükségszerű vezérét látják benne — egyelőre nem vállal közösséget, és amikor az 1697. évi elsietett hegyaljai felkelés kirobban, Bécsbe siet, hogy az udvarnál igazolja magát. A Habsburgok kíméletlen gyarmatosító politikájának a felismerése azonban csakhamar odaállítja őt a függetlenségi mozgalom mellé. 1701-ben, XIV. Lajos francia királlyal való titkos levelezésének leleplezése után, összeesküvéssel vádolják és a hírhedt bécsújhelyi börtönbe zárják. Innen sikerül megszöknie. Lengyelországba menekül, ahol politikai barátja, Bercsényi Miklós társaságában 1703 elején találkozik a kibontakozóban levő tiszahátl felkelés vezetőivel: Esze Tamással és társaival. Elvállalja a nemzeti felkelés vezetését, és híres kiáltványaiban (közülük az 1704-ben kibocsájtott Recrudescunt... a legnevezetesebb) harca szólítja az ország népét. Az 1703-tól 1711-ig váltakozó sikerrel folyó szabadságharc idején Erdély fejedelmévé és Magyarország vezérlő fejedelmévé választják. Rövid és az állandó háborúskodástól nehezített uralkodása alatt kiváló államférfiúi képességekről tesz tanúságot. A külpolitikai, hadi és gazdasági kérdésekben egyaránt tájékozott volt: udvara hatalmas diplomáciai levelezését ő irányította, több csatát és ostromot vezetett, merkantil gazdaság- politikára törekedett. Kulturális téren támogatta az iskolákat, a tudományokat, az irodalmat és a művészetet. A szabadságharc bukásához — az ellenség túlerején és a hathatósabb külföldi (főleg francia) segítség elmaradásán kívül — a nemesség önzése is nagy mértékben hozzájárult. A földesurak élesen ellenezték Rákóczinak azt a törekvését, hogy a szabadság- harc győzelme után a harcoló jobbágykatonáknak hajdúszabadságot ad, és megnyirbálták azokat a kedvezményeket is, melyeket a jobbágykatonák családja számára az országgyűlésen állapítottak meg. A nemesség önzése következtében az osztályellentétek ■a hadseregben is kiéleződtek: az érdekhajhásző és gőgös nemesi tisztek nemcsak hagyomány
