Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - Kissling Eleonóra: Társadalmi mozgalmak a XX. század elején Nyitrán

tése szerint a gyűlések programja az általános választójog követelése és a munkások helyzetének javítása volt.57 1906 júliusában az alacsony bérezésű Binetev Fülöp építész kőművesei beszüntették a munkát. A sztrájkolok 40 fillér minimális órabért, jobb bánásmódot és a pallér elbocsátását kívánták. A vállalkozó a sztrájkolók kívánságát nem teljesítette, s helyettük csendőrfelügyelet alatt morva munkásokat alkalmazott. (Csupán 20 régi munkást vett vissza, de a régi feltételekkel.)58

1906 folyamán a nyitrai dolgozók osztályharcának növekedését bizonyítja a nyitrai főispánnak a főszolgabírákhoz és rendőrkapitányokhoz szóló felhívása, amelyben hangsúlyozza a munkásmozgalmak figyelemmel kísérését. A felhívás így szól: „Amennyiben ilyet észlel igyekezzen azt minden törvényes eszközzel elnyomni... Az idegen területről érkező szocialista izgatok sürgős eltávolítása iránt a legerélyesebben intézkedjék.”59

1907 szintén a munkások forrongása jegyében telt el. Nyitrán 1907-ben összesen 10 munkásgyűlést tartottak, egyet pedig a hatóságok betiltottak.60 Március 7-én a nyitrai utasforgalmat lebonyolító bérkocsisok léptek sztrájkba. Követelésük teljesítésére az alispán ígéretet tett, így másnap már munkába álltak.61 Ugyancsak még az év első felében a „Keresztény Munkásegyesület”-ben szövetkezett szabómunkások az „elviselhetetlenné vált gazdasági viszonyoktól szorítva” 15 százalékos béremelés követelésével fordultak a munkaadóikhoz. Abban az esetben, ha követeléseiket nem teljesítik — tekintve hogy az egyesületnek már elég tagdíja volt — sztrájkot terveztek. A baloldali sajtó ilyen megjegyzéssel kísérve közli a keresztényszocialisták mozgolódását: „A szabósegédek memorandumát egy pap, Dr. Kaszala teológiai tanár is aláírta. A papi vezéreknek, kik egyesületükben hétről hétre úgynevezett szociális előadásokat tartanak, nyomukat sem lehetett látni, pedig épp most jutott volna bő alkalom, hogy szociális tudásukat, ha ugyan van ilyen, kifejezték és vezetésük alatt álló munkásoknak útbaigazításokkal szolgáljanak.”62 Sztrájkról a forrásokban nem történik említés, így a munkások feltételezhetően megegyeztek munkaadóikkal.

Az 1906 áprilisában az élre jutott koalíciós kormány a nép érdekében semmi kedvezményt sem tett, sőt fokozta a terrort. Ezért az SzDP 1907 szeptemberében értekezletet hívott össze, amelyen azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a képviselőház őszi. ülésszakának megnyitásakor — október 10-én — általános sztrájkkal, tömeggyűlésekkel követeljék az általános titkos választójog törvénybe iktatását. Az értekezlet felhívást adott ki, felszólítva minden dolgozót, hogy csatlakozzanak a megmozduláshoz.

Az 1907. október 10-re meghirdetett sztrájkhoz csatlakozást ígértek a nyitraiak is. Nyitrán október 10-ét nagy óvintézkedések előzték meg. Megtiltottak minden felvonulást és gyülekezést. Ennek ellenére a szakszervezetek már a délelőtt folyamán gyűlést tartottak, majd a rendőrkordonok közt felvonuló munkásdalokat éneklő tömeg a népgyűlés helyére vonult.64 (A polgári lapok viszont az általános sztrájkba való bekapcsolódás nyitrai sikertelenségéről írtak.)

Az október 10-i nagy megmozdulás, amely „véres csütörtök” néven íródott be a magyarországi munkásmozgalom történetébe, megmutatta a szocialista mozgalom tömegbefolyását, jelentős politikai erejét, a munkástömegek harci készségét és a szak- szervezetek mozgósító képességét.

A munkásmozgalom fellendülésétől megrémült kormány szemfényvesztő reformmal akarta gyengíteni a választójogi mozgalmat. Olyan választójogi reformjavaslatot dolgoztatott ki, amelyben fenntartotta a nyílt Szavazás rendszerét és a választójogot műveltségi és vagyoni cenzushoz kötötte. A törvényjavaslat 1908 nyarán került nyilvánosságra. A munkásság nagy felháborodással értesült az új törvényről, és az SzDP gyűlések sorozatával tiltakozott a törvény életbeléptetése ellen.

Ettől az időtől kezdve egészen 1912-ig a tömegmozgalmakkal szembeni reakció állandóan erősödött, ezért a munkásmozgalom hanyatló tendenciát mutatott. A munkásság ekkor már inkább védelmi, mint támadó harcokat folytatott. A munkából elbocsátottak száma az előző évekhez viszonyítva csaknem megkétszereződött. A sztrájkok száma csökkent, s a legtöbb esetben a bérmozgalmak is eredménytelenek voltak.

Ilyen körülmények között 1909 folyamán a nyitrai munkások csupán néhány sztrájkot szerveztek. Ezek közül az egyik a mészárosok januárban lezajlott eredménytelen bérmozgalma, a másik pedig a cipészsegédek sztrájkja volt, ez utóbbi több mint egy hétig tartott. A cipészek 25 százalékos béremelést követeltek. Csupán egy cipészmes-