Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - Dömötör Teréz: Napról napra
nem a gazdagnak az Isten országába bémenni” — a káplán kihagyta, a jelenlevőkre- való tekintettel... Prédikációval sem untatják az urakat. Azóta, hogy nyomtatásban is jelentek meg írásomból részletek, Buchstabe úr is szóba áll velem. Addig rám se néztek, se ő, se a barátja. Csak Prohászka, a festő törődött velem. Most már a többiek is tudnának tanácsot adni, irányítani. Buchstabe nagy tettető, mindig olvas: tele van betűkkel. Felelőtlenül adja a minden irányból jól értesül- tet, nyelves, plszkálódó. A sógornőjéről beszél, aki túlságosan jó a cselédekhez, és „miért ne lehetne meg szidni a cselédet, ha lassú, vagy rosszul tesz valamit”. Egészen szépen elképzeli a jövő* — cseléddel. Ha nem látják, balra is dörgölődzlk — „ki tudja, mire lesz ez még jó”. Majd ő megmondja, mit kell tennem: „Jöjjön el nagypénteken — egyedül leszek...” A vonatban beszéli egy tekintélyes kisgazda, akit jól ismerek: „ölegem van a ker- szoc* pártból — ott is hattam űket. Bacsfa-Szentantalon történt a múltkor, hogy itt járt a fő tanyáján Szüllő Géza képviselő. Valami pártot érintő ügyről volt szó, csak néhányan, pártvezetöségi tagok voltunk jelen. Azt mondja a Méhes: erről meg kellene kérdezni a párt véleményit is. Szüllő hallani se akart róla, elszólta magát, hogy ő nem törődik a párt véleményeivel, azt csinál, amit ő akar. Hát engem többet nem lát a pártja — csak kijátsszák az embereket, meg amúgy se csinálnak semmit.” Vasárnap nagy labdarúgó-mérkőzés valami bécsi csapattal — már előre izgulnak rajta, utca hosszat erről tárgyalnak, mozdulattal utánozzák a múltkori eseményeket — egészen beledurvulnak. Nagy csapatokban tódulnak nézni. A képzelt előkelőségek, gazdagok tudják, hogy ezzel az ifjúság és a „nép” figyelmét elterelik a jelen problémáiról. Bizonyságok: kik állnak mögötte: „A járási sport újjá szervezése és önzetlen támogatása körül szerzett érdemei elismeréséül Révay István gróf urat és I.chovic József dr. járási főnök urat a sportegyesület díszelnökeivé választotta.” A futballpályához vezető út egyúttal a félrevezetés útja. A futballista mindent elérhet: honpolgárságot stb. — ebből is látni, mennyire a mai rendszer szolgálatában állnak. Pünkösdhétfőn Kosúton munkát, kenyeret, a hihetetlenül alacsony munkabér emelését követelő munkástömeg közé lőtt a csendőrség — négy halott, sok sebesült. Könnyebb kenyér helyett golyót adni. A munkások vezetőire hárítják a felelősséget — érthető kézmosás. Hallom, amint egy értelmes munkás magából kikelve zubog: „Az elkeseredett munkásságot magára hagyják elvérezni jogai követelésében. Az álmunkáspártok kormánytámogató aludttejvezetői gáncsolják bátorságát, de a megszerzett eredményekért majd az aludttejek is jelentkeznek.” A Mária-kongreganisták meg mások is úgy tudják, hogy azért írok, mert nem akarok szolgálni. (Mondanak valamit.) Azóta mindenki ír, írásszakértő, kritikus. Mondják: „Mit tudnék én, ha az olyant írt?!” Ök „tisztességesek” — annak tartják magukat. Akik közülük férjhez mennek, három, öt, hat hónap múlva gyerekük lesz — de ezt titkolják. Nem kellene restellniük, a gyerek világra hozása nem erkölcstelenség; ellenben bűnnek tartani azt, ami természetes — ez erkölcstelen. A gazdag Szlimák a lányát dicsekszi: az Irmus is ír — gyorsírást, sokba kerül, németül tanul. A tapasztalatlanabb, mindentől távol eső proletárokhoz is eljut a hír: „Hallom, hogy valami jő állásod van, írnok lettél?” A szomszéd is beszél velem azóta — konkurrensek vagyunk, a helyi lapban versikél. Szüleim is furcsán néznek rám, alig tűrnek meg a házban. * Az egyik magyar ellenzéki pártról, a papi vezetés alatt álló Országos Keresztényszocialista Pártról van szó. * Az írás először a Korunk 1931. évi februári számában látott napvilágot. Helyet kapott a Tur- czel Lajos szerkesztésében megjelent Az éhség legendája című kiadványban is.
