Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője

nál „több erővel s költőiséggel azon időben senki sem kezelt volt époszi tárgyat és nyelvet”.6 „... e korban az elsőnek tekinthető, mellyel szerzője eladdig bárkinél több erővel és nagyobb költőiséggel kísérelte meg a klasszikái műeposzt” — írja Zoltvány.7 Ezek a megállapítások, noha helytállóak, azonban csupán futó benyomások vagy véletlen ráhibázások szüleményei, nem pedig egy alapos nyelvi és stílusvizsgálat eredményei. Ezt a hiányt némiképp pótolandó, megkíséreljük a továbbiakban vizsgálódásunk tárgyává tenni az eposz nyelvének művészetét-költőiségét, hogy rámutathassunk a legjellemzőbb költői stílusjegyekre, pontosabban arra, hogy a nyelvi kifejezési eszközök adekvátan tükrözik-e a költői mondanivalót.

Az Augsburgi ütközet nyelve a középnemesség nyelvének bázisán alapul. Ez a nyelv (Baróti Szabó, Berzsenyi nyelve), bár nehézkesebb, darabosabb, mint Kazinczy „fentebb” stílje, de közelebb áll a népnyelvhez, s a szónoki pátosz és mozgósító erő egyaránt jellemzik. S mert az eposzban akadt néhány finomkodó, neológ kifejezés is, a mű mind az ortológusok, mind a neológusok ízlését kielégítette. Igaz, nem versenyezhet a Zalán tüneményesen hajlékony, poétikus nyelvével; nyelve, stílusa, kifejezőeszközei azonban eredményesen szolgálják a költői mondanivalót.

Az eposz, mint korábban említettük, egy „puhaságra serényebb” nemzetet akar felrázni, tettre mozgósítani — ezt a célt szolgálja a nyelvi megformálás is, az a „zordon”, „haragos” nyelv, amely a honfoglalás és kalandozások korának győztes háborúját megeleveníti. Teljes mértékben osztjuk Tóth Dezső megállapítását, miszerint Czuczor „elsőnek teremtette meg az oly soká nélkülözött harcleírás szókészletét: fegyvervért-nevek, halálnem-változatok első nagyszabású gyűjteményét8. Talán nem lesz érdektelen felsorolnunk az előforduló tizenegy fegyver nevét: bárd, buzogány, dzsida, rézbunkó, szablya, kard, dárda, nyíl, tegez, puzdra, pajzs.

A hősköltemény szókincse, terminológiája már önmagában is felkelti bennünk a harcok hangulatát, a csaták és párviadalok képzeteit. Egymás után sorjáznak az öldöklő csatajeleneteket aláfestő-érzékeltető jelzők, kifejezések, melyek rendkívül vázlatosak. íme egy csokorra-való a gyakrabban előforduló jelzőkből:

vad, mord, haragos, harsány, dúló, izzó, robogó, rengő, párolgó, zuhogó, vitéz, hadi, bosszús, rettenetes, villámzó, szomjus, tüzes, véres, vérontó, vérszínű, öldöklő stb.

— Lehel díszítő jelzői pedig: harsány kürtű, hadi kürtű, harcok dúlóia, harcok döntője, a harc győzője, vad harcok villáma, vad harcok tiprója.

Fokozzák a stílus szemléletességét, elevenségét a különféle szóösszetételek és szerkezetek; hadd idézzünk azokból, amelyek minden bizonnyal Czuczor teremtményei: hadakat rontó Pannónia hőse, tenger-sokaságú magzati, hadtűzre kerülve, érckebelök, vaskarú hősök, Mars-lakta szív, harcszomjuzók, vaskörmű paripa, vér- hüvelyű szablyák, csata vérével koszorúzott kardok.

Czuczor érzékletes stílusának, költői megelevenítő erejének legfőbb bizonyítékait a részletező (epikus) hasonlatokban találjuk. Hasonlatainak tárgyát tekintve csak elvétve találunk közöttük másodlagos élményből származókat, vagyis irodalmi átvételeket, túlnyomó többségük a költő személyes élményein alapul, és csaknem valamennyi természeti jelenséggel: a széllel, villámmal, a Balator\ hullámaival, a Duna árjával stb. kapcsolatos. Lássunk közülük néhányat:

Rákos! te homokos halmok bő anyja, nyerítést Hallok dombjaidon. Nyihogó paripák ropogatják Szittya-kezekbe szőrűit kantárok aczél zaboláját;

S mint mikor a tölgyes bükkös Bakony erdeje bömböl A zuhogó széltől, olly mozgást hallani rajtad.

(I. 128—132.)

Mint a háborgó Balaton hullámi nyugosznak Ha múlik a szélvész: úgy enyhült lángja Lehelnek

(III. 29—30.)

6 Toldy F.: Czuczor élete. — Czuczor költeményei I—III. köt. Pest, 1953. I. k. XIV. 1.

7 CzGÖKM. I. köt. 16. 1.

8 Két „Vörösmarty-epigon”. I. h. 635. 1.