Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője

Ojabb mozgás. Mint mikor a Duna a havasoknak Tág ölébe jutó folyamikból jeldagadozva,

Önti ki árvizeit s habbal beborítja vidékét:

Úgy dűlt a teuton szemtévesztő sokasága.

A kijutott árvíz sodródik, míg rohanása a Gátra talál s megakad nem tudván jutni továbbra:

Ollyan gátra talált Szigárd hada hős magyarinkban.

(III. 226—232.)

A rengeteg a 11 i t e r á c i ó közül — melyekből szép számmal található a fenti sorkoban is — még csak egyet:

Mit reszketsz kobzom? harsány húrod íme hanyatlik

(I. 120.)

Az Augsburgi ütközet legköltőibb, legihletettebb részei a tájleíró, illetve az egyes napszakokat megjelenítő részletek. Ezekben a leíró részletekben együttesen szemlélhető mindaz, ami a pályakezdő költőnek ekkor a birtokában van: a részletező epikus leírás szemléletességétől a mozgást, lendületet érzékeltető megjelenítésig, a lírai aláfestés hangulatkeltésétől a nyelv akusztikai lehetőségeit érvényesítő hangulatfestésig;

— egyszóval képes (ha nem is mindig egyenletesen és magas szinten!) a maga nyelvi-költői kifejező-eszközeit a mondanivaló szolgálatába állítani. Megállapításunk bizonyságául az egyik legsikerültebb leíró részletet idézzük — azt a tizennégy sort, mely Türtül honfoglaláskori visszaemlékezéseinek elbeszélése után, a Duna menti éjszaka képét mutatja be —:

Éj vala: hüs szellők lobogtatták lángjait a még Izzó üszköknek, s némellykor pattogatással Szórták a szikrát. Kibukott Almás-hegye mellől A halvány holdnak már teljes jényű karéja,

És a szendergő hősökre vetette világát,

Kiknek képzeletök hadi álmodozással enyelgett.

A Duna zöldellő szigetének gallyain édes Hangzatokat zengett a busló jülmile torka.

A legelő nyájnak vigyázó pásztora egy vén Fűznek redvesedett tőkéjén ülve panasszal Fúvta jurullyáját. Tücskök csicseregve danoltak.

A Duna összekevert vize lassan súgva jolyott le,

. Néha vetette magát jel viczkándozva keszeg-hal.

Éj vala: s a hősek mélyen szenderegve aluttak.

(II. 173—186.)

Az Augsburgi ütközet költőjének nyelvéről, stílusáról tehát elmondhatjuk, hogy az eposzírő kortársakénál (Vörösmarty kivételével természetesen) gazdagabb, kifejezőbb. Költői nyelve — talán sikerült érzékeltetnünk — erőteljes eposzi nyelv, méltó a hősköltemény festette véres és heroikus eseményekhez. Kellő változatossággal vonultatja fel azokat a költői képeket, hasonlatokat, jelzőket, melyek az erő, a hazaszeretet és az önfeláldozás különböző megnyilvánulásait tükrözik. — Hexameterei, daktilusi-spon- deusi verssorai korábban nem tapasztalt gördülékenységgel peregnek sorról sorra. Az ismeretlen fiatalember első nyomtatásban megjelent műve máris arról tanúskodik, hogy elődeit felülmúló magabiztossággal kezeli az időmértékes verselést.

Elemzésünkből világosan kitűnik, hogy Czuczor eposzában a korai magyar romantika két alapvető sajátossága érvényesül: a nemzeti eredetiség (eredeti nemzeti romantika) és a nemzeti múlt. Ez egyben azt is jelenti — lévén minden korábbi eposzkísérletnél sikerültebb alkotás —, hogy a verses epikában 1823: a romantikus tendenciák megerősödésének esztendeje, ami egyet jelent a nemzeti feladatok vállalá