Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”
szemléje lett a csehszlovákiai magyar irodalomnak. A szerzők bemutatásán túl sem rangsorolni, sem jellemezni nem akar. Szerkesztői sem nivóbeli, sem tér- és időbeli korlátokat nem állítottak maguk elé. Ebből adódik az olvasó legmarkánsabb benyomása: a kimagasló alkotások teljes hiánya, s az átlagszínvonal egyenetlensége. Az egyes köteteket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért műfajok szerint vizsgáljuk. Az antológiában szereplő lírikusok túlnyomó többsége meg sem közelíti az elfogadható irodalmi színvonalat, s az alkalmi versfaragók, a műkedvelő vidéki költészet kategóriájában mozog. Alkotásaik sem tartalmi, sem formai szempontból nem érdemelnek figyelmet. Csupán Forbáth Imre, Győry Dezső, Vozáry Dezső, Erdőházy Hugó, Mécs László, Bólya Lajos, Szalatnai Rezső, ífj. Bolyky János és Sáfári László költeményei kelthetnek érdeklődést. Az említettek közül is messze kiemelkedik Forbáth Imre és Győry Dezső költészete. A szerkesztők meghirdetett „apolitizmusa” a versek megválogatásában is érvényesül. Az antológiában közölt líra leggyakoribb témája a szerelem, de igazán hatásos szerelmes vers egy sem akad. Aránylag gyakori a szlovákiai tájhoz, a szülőföldhöz való ragaszkodás kifejezése, mely a szlovákiai magyar lírának, az egyetemes magyar irodalomhoz viszonyított egyik legjellemzőbb vonása. Az ilyen tematikájú versek legsikerültebbjei: Győry Dezső Hegyi szél a Dunáról, Ölvedy László Barsi éjszaka, Sáfári László Verhovina stb. Különös erősséggel nyilvánul meg a szülőföldhöz való ragaszkodás Győry Dezső költeményében: Dicsérje más a lomha síkot mely mint árvíz tagba széled Húz a vaderő s a hegyek árnyékában különb az élet. Ártány csörtet: a képzelet hág rigó surran: sikolt a nőszés óvatos őz jut: ösztönöd s hálált szólong a szarvasbőgés. Felhők mossák, nap szárogatja vihar sulykolja s nincs ki ójja Ez a jöld átkom és szerelmem tájak a népek találkozója. (Hegyvidék) Hangot kap az európaiság gondolta is, a Duna-medence elhelyezkedése „kelet” és „nyugat” határán, s az ebből adódó történelmi küldetés. Ezt a tudatot is Győry Dezső fejezte ki a legtalálóbban: Mentémnek egyik újjá hímes érzelgős, forró: ez Kelet, az ész szaván agyafúrt hűvös Nyugat varrta a másik felet. S míg borzongok itt két kultúrát osztó Kiskárpát-dombokon, ezüst Dunám a mentém csatija: s a kettőt összegondolom. (Középeurópai ember) Aránylag kevés a szociális problémákból ihletett vers. A közvetlen szociális tartalmú versek között Erdőházy Hugó Búcsú Trencsik Mihálytól, Vihar; Sáfáry László Verhovina; Benjámin Ferenc Prófécia; Vozári Dezső Így énekel; Győry Dezső A kisember ébredése Európában; Asgúthy Erzsébet Tűzkő című költeményét említhetjük. Igen jellemző Mécs László verse, a Vaskó János és kedves családja, amely a szociális nyomor klerikális szemléletét tükrözi. Az ínség enyhülését az istentől várja.
