Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”
A béke utáni vágy, a háborúellenesség hangja is fellelhető a kötetben. Benjámin Ferenc Felel az „Ismeretlen katona” és Forbáth Imre Felébrednek egyszer... című verse fejezi ki ezt a leghatásosabban. Különösen Forbáth költeménye megrázó, amely az első világháborúban elesett tíz millió katona képletes felébredéséről szól. Azok, akik fiatal életüket tőlük távoli érdekek és célok miatt vesztették el, egyszer majd számon kérik sorsukat, s meggátolják az újabb vérontást: ...tíz millió jérji — lerázzák magukról a földet, a piszkot a fekete halott éjszakát nyújtózkodnak, körülnéznek, indulni: merre és hová? s kik egykor egymás torkát keresték görcsös újakkal szorítva a rohamkéseket most ismerkednek, testvérek, magyarok, csehek, oroszok: szövetkeznek a halott katonák! (Felébrednek egyszer ...) Sok vers szól az elmúlásról, a gyermekkori emlékekről, a szülői szeretetről, az élet értelmetlenségéről és céltalanságáról stb. Kevés költeményben, de erős intenzitással szólal meg a szabadság utáni vágy, az osztályöntudat, a hovatartozás gondolata is. Az előbbi Vozári Dezső Pszt, csend, az utóbbi Forbáth Imre Ábrázolj engem így című versének utolsó szakaszában csendül meg a legtisztábban. ... a betű már lehetetlen és a szavak sötétek, lomhák, amerre nézünk, amerre látunk, bitók, bilincsek, tilalomfák. Hol vagy, szabadság? ... (Vozári Dezső: Pszt, csend!) Ábrázolj engem így, barátom, csíkos ingemen keresztül látható legyen a szívem vörösen, mint szőlőtőkék ősszel, részegen a lázadás borával telten ... fess meg egynek a dolgozók közül, dacosnak, komornak, öntudatos kemény szemekkel a városok fölött s a mezőkön hadd lobogjanak hosszú árnyékaink amint sorakoznak a forradalom zászlaja körül! (Forbáth Imre: Ábrázolj engem így) A próza tematikailag sokrétűbb, de színvonal szempontjából gyengébb a líránál. Általában mindkét műnemre vonatkozóan: jelentős eltérés mutatkozik a két kötet nívójában: A negyedik kötetben közölt líra minden tekintetben elmarad az első kötet anyagához viszonyítva, míg a prózánál ennek fordítottját tapasztalhatjuk. A negyedik kötet prózája érezhetően magasabb szintű az elsőénél. Különösen a tanulmányokban mutatkozik meg ez a különbség. A két kötet a csehszlovákiai magyar prózaírók csaknem mindegyikét felvonultatja, kivétel nélkül. Az elbeszélések között is dominál a társadalmi problémákat megkerülő szerelmi téma, de számottevő eredmény itt sem születik. Hiányzik belőlük az érzések mély átfűtöttsége, a morális konfliktusok feszültsége, többnyire puszta erotikumra épülnek. Jobbak a lélektani problémával foglalkozó novellák, de ezek között is csak Sziklay Ferenc A kenyér című írása érdemel figyelmet, amely egy börtönbe került szobrász- művésznek az eltiltott alkotó munka iránti nosztalgiáját rajzolja meg szuggesztív erővel. Legsikerültebbek a szociális problematikával foglalkozók. Schalkház Sára pl. a Karácsony című karcolatában egy proletárcsalád karácsonyestjének leírásával érzékeltetni tudja a kapitalizmus könyörtelenségét, a „jótékonysági akciók” hazug, antihu- manista, megalázó voltát, ugyanakkor a munkásság összetartását, megtiport emberi mivoltukban is tisztán megőrzött emberségüket.
