Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”

lis gondolat folytatása. Könyve nem összefüggő történelmét, csupán egyes történelmi vonatkozásait nyújtja Nyitra vidékének. A honfoglaló magyarok határvédő erődítéseinek nyomait kutatja a hely- és földrajzi nevek, ill. a fellelhető irodalom alapján. Külön fejezetben foglalkozik a helységnevek eredetével, de többnyire a Hazai Okmánytár és a Hazai Oklevéltár adatait közli. Tanulmányának érdekes része a Zobor hegy etimológiáját ismertető, ill. az erre vonatkozó feltevések bemutatását és kritikáját nyújtó fejezet, de a problémát ő sem oldja meg. Művének legmaradandóbb fejezete a Nyitra vidéki várak és kastélyok történetéről szóló rész, leginkább forrásértéke révén.

Ethey könyvének — a szerző tudása, történelmi érzéke és szolid Írói felkészültsége mellett is — műkedvelő jellege van. Történészi ambíciói ellenére is nélkülözi a tudományos munkák alapvető kritériumait, főként a tények sugallta szigorú objektivitást. Elfogultan, egyoldalúan magyarázza a forrásokat. Nem veszi figyelembe a téma német, cseh és szlovák irodalmát. Kitételei, megállapításai erősen konzervatív és nacionalista szellemben fogantak. Művének legsúlyosabb fogyatékossága szemléletének arisztokratizmusa, alig érinti a korabeli társadalmi viszonyokat, az egyszerű nép életkörülményeit, a feudális urak és a jobbágyság viszonyát stb. Társadalmi és történelmi felfo- gásárá igen jellemző az alábbi idézet: „...arisztokratikus bélyeget sütnek homlokunkra, holott demokratikusak voltunk (Kiemelés — Sz. Z.) A XVII. század óta' ezrével osztják ki a nemesi címerleveleket, az armúlisokat. Az új nemesek tömegével annyian vonulnak az alkotmány sáncaiba, aminek Európában párja nincsen. Nem külső máz, csattogó jelszó a fontos, hanem a belső lényeg. Méltán emeli ki tehát Szekfü Gyula, hogy pl. a francia demokrácia sokkal kevesebb embernek adott politikai jogokat, mint a magyar rendi alkotmány.” Szavaihoz — úgy véljük — nem szükséges kommentárt fűzni. Könyvének ma már legfeljebb információs, adatközlő jelentősége lehet.

A Szlovenszkói magyar írók antológiája I—IV.

A Híd kiadói tevékenységnek legmaradandóbb eredménye ez a négykötetes antológia. Megjelentetésével olyan vállalkozást hajtottak végre szerkesztői, melyhez fogható nem volt a csehszlovákiai magyar irodalom történetének a két háború közötti időszakában. Megkísérelték 938 oldalon a hazai írók, az elszármazott írók és a cseh-szlovák irodalom legjava termését bemutatni.

Az I. és a IV. kötet

Az I. kötet 1936. szept. 1-én, a IV. pedig 1937. október 15-én hagyta el a nyomdát. Mindkettő a hazai írók alkotásait tartalmazza, ezért együtt tárgyaljuk őket. A két kötet összesen 466 oldalon 62 író és költő munkásságából közöl szemelvényeket. Huszonhat lírikus összesen 151 verssel, 40 prózaíró 5 tanulmánnyal, 26 elbeszéléssel és

5 regényrészlettel szerepel benne. Néhányan (Asgúthy Erzsébet, Páll Miklós, Sebest Ernő, Szenes Erzsi) mindkét műfajt képviselik. Az antológia összeállítási elve, belső logikája könnyen felismerhető. A szerkesztők alfabetikus sorrendben szerepeltetik az írókat, műfajra, írói rangra, korra stb. való tekintet nélkül. Ez a rendezői elv súlyos hibák forrásává válik, különösen, ha figyelembe vesszük a közölt szemelvények terjedelmét és számarányát. A szerkesztőket láthatóan az a szándék vezérelte, hogy minél több hazai írót mutassanak ki a kötetben. A jelentkező, illetve a felhívásra reagáló írókat szinte kivétel nélkül besorolták, csak beküldött kézirataikat szelektálták.

A szerkesztő szerint az első szűrést egy nyitrai lektorbizottság végezte; kiválogatta a szerzők nevével nem jelölt kéziratokból a közlésre alkalmasnak találtakat. A lektorok nem ismerték a megbírált kéziratok szerzőit, így megpróbáltak objektív véleményt formálni. A végső döntés azonban Neubauer Pál hatalmában volt, ő már névvel ellátott kéziratokat bírált. Szigorú kritikus hírében állott, de ő is csak a kéziratok között válogatott, s a gyengébb szerzőktől is közölt valamit.22 Ez a tendencia szükségszerűen kritikátlan válogatáshoz, így a nívó nagymérvű ingadozásához, az átlagszínvonal csökkenéséhez vezetett. Az antológia minden értékelési szempontot mellőző puszta sereg22 A szerkesztési elvek és a gyakorlati megvalósítás részletes ismertetését lásd: Dallos István I.m. 58—59 p.