Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra

zása a ’puszta Pannónia’. A szász évkönyvíró szintén a pannonok és avarok pusztaságáról ír. A Karintia és Bolgárország közt fekvő puszta tehát nem más mint Nagy Alfréd bizonyságtétele a déli (Nagy)Morvaország elpusztulásáról.

Svätopluk halálát követően a cseh törzsek fejedelmei még 895-ben Regensburgban megtartott birodalmi gyűlésen kibékültek a birodalommal és újra elismerték függő viszonyukat.57 Ezekután a Vág és Garam közében is gyökeresen megváltozott a helyzet. A Bíborbanszületett elmondja, hogy a honfoglalás idején a Fehérhorvátok (Csehország északkeleti részein laktak) a Frank birodalom szomszédosai és I. Ottó császár [936—973) hűbéresei. Továbbá azt mondja róluk, hogy a fehér horvátok a magyarokkal házasodnak és barátsággal vannak irántuk.58

Anonymus viszont elmondja, hogy „Attila király halála után azt a földet, amely a Vág és a Garam között a Dunától egészen a Morva folyóig terül el, a csehek hercege foglalta el, és egyetlen hercegséggé tette. Abban az időben (a honfoglaláskor) pedig a csehek hercegének kegyelméből Zobor lett a nyitrai vezér”59 Anonymus fogalmai azonban nem egészen pontosak. Annyi mindenesetre valószínű, hogy 895 után Nyitra bevételéig (907 előtt) a korai cseh állam egyik nagy törzse, a fehér horvátok élükön a Slavnikkokkal Nyitra vidékének urai voltak. Sőt az sem valószínűtlen, hogy 805 után egészen 877-ig ugyancsak ők voltak a Morva—Garamköz urai. Más szóval Nyitra éppen az ő függőségük folytán került 17 év tartalmára Svätopluk befolyása alá.

Melyek tehát a morva-kori Nyitra történetének biztos eseményei? A hagyományos vélekedések szerint Nyitra első említése 833-ra a Pribina-féle templom felépítésének idejére helyezhető. Ez az elképzelés úgy született, hogy a salzburgi emlékirat fentebb már ismertetett adatát — minden különösebb vizsgálódás nélkül — a Vág—Garam közében fekvő Nyitrával azonosították. Ezt a mai névalak nyomán történt azonosítást annyira magától értetődőnek szokás tekinteni, hogy a kritikai elemzés szüksége még csak fel sem merült. Pedig — a két északi meg déli Morvaország alapkérdésén kívül is — az azonosítás helyességének felülvizsgálatára okaink vannak.

Melich jános véleménye szerint a mai Nyitra névalak a szlovák és cseh nyelvben nem lehet az ősi Nitrawa folytatója. A szlávok ugyanis az -awa, -ava, -óva végződést mindenütt megőrizték. Melich ezt a problémát csupán nyelvészeti eszközökkel kívánta megoldani. Szerinte a magyarok a Nitrawa nevet az ittlakó ószláv népektől Nyitrava formában vették át, és átalakították Nyitrá-vá. A város neve a magyar nyelvben történt átalakulása után már az új alakban ismét visszakerült a szlávokhoz.60 Ennek a nyelvész szempontjából elfogadható magyarázatnak van azonban egy nagy történelmi akadálya. Melich értelmezését csupán akkor fogadhatnánk el, ha lehetsé57 MMFH I. 121.

58 MMFH III. 338.

S3 Anonymus: Gesta Hungarorum (ford. Pals Dezső, Bevezetés és kleg. jegyzetek Győrffy György) Magyar Helikon, Budapest 1975. 109.

A cseh hercegség 895—907 közt még nem volt egységes. A fuldai évkönyvek szerint a 895- ben tartott birodalmi gyűlésen a cseh népet több kisebb-nagyobb herceg képviselte. Közülük csupán kettő — Spytihnév és Vltézslav — emelkedett ki. (MMFH I. 121.)

Ez az adat némiképp érthetőbbé teszi Anonymusnak Nyitra meghódításáról szóló homályos elbeszélését, amelyből két cseh hercegség árnyéka tűnik fel. (A latin szövegben dux-dux.) Anonymus — aki másutt Is pontatlan — itt Is saját korának egységes királyságát vetítette vissza a honfoglalás idejére. Ezért kellett az egyik cseh herceget a másik hatalma alá vetnie. Milyen hercegség hatalma alá tartozott hát a Vág és Garam közt fekvő Nyitra 900 táján?

A Bíborbanszületett jegyzete fel, hogy a honfoglalás korában a magyarok északnyugati szomszédai (Csehország irányában) a Fehér Horvátok voltak. A csehekhez hasonlóan ők is a birodalom hűbéresei voltak. A honfoglalás idején Nyitrát tehát a Slavnik nemzetség által képviselt fehér horvátok, az északi Morvaország lakói tarthatták csak hatalmukban. A Slavnik nemzetség a honfoglalás után is megtartotta hatalmát a Morva folyótól nyugat felé eső területeken. Ez a hercegi család csupán csak I. Boleszló cseh király uralkodása Idején (935—972) — több történész szerint 955 táján — veszítette el önállóságát, s a fehér horvátok, vagyis az északi Morvaország a cseh királyság része lett.

60 Melich: A honfoglaláskori Magyarország. 335.