Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra

: Mit nyújt számunkra a hazai régészetünk a Morva és Garam közének avar korából? Itt átadjuk a szót Točík Antonnak a szakavatott régésznek: „A dévényújfalusi (Dev. Nová Ves) temető felfedezése és feltárása kapcsán az a vélemény vált uralkodóvá, hogy az adott időszakból származó csontvázas sírok csak a Dunáig terjednek s tulajdonképpen a dunai átkelőhelyek védelmét szolgálták. Az újabb temetők feltárása és a településeken fellelt bronz eszközök ezt a határt sokkal északabbra tolták ki. Ma már felelősséggel kijelenthetjük, hogy az ún. „avar kultúrájú” csontvázas sírok Szlovákia délnyugati részeit a középső Vág vidékén kezdve a Nyitra környéken át egészen a Tót-kapuig (Slovenská brána) befedik. A legújabb ipalyvídéki sírleletek mélyen a hegyvidék völgyébe hatolnak. A temetőkben a 8. sz. végén a 9. sz. elején szűnik meg. Tehát abban az időben, amikor az avar birodalmat mély belső válság rendítette meg, melyet Nagy Károly 800 körüli pusztító hadjárata tetőzött be. Mintegy 4000 megvizsgált sír és számos település tanúskodik arról, hogy Szlovákia délnyugati részét a 8. században olyan nép lakta, amely halottait nem égette, hanem eltemette. E nép anyagi műveltsége, különösen ruházata és fegyverzete megegyezik az egyidejű pannó- niai, tiszamenti, észak-jugoszláviai és erdélyi sírokkal. A terjedelmes temetőkből amelyek gyakran 500—1000 sírból állnak (Geller — Holiare, Dévényújfalu — Dev. Nová Ves, Érsekújvár — Nové Zámky), s amelyeket a 7. és 8. századba tehetünk — arra következtethetünk, hogy letelepedett lakósságé voltak, akik ugyanabban a helységben huzamos ideig laktak, vagyis jellegzetesen mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. Viszonylag intenvíz mezőgazdaságra vall a meglehetősen nagy (200—300 síros) temetők sűrűsége is, melyek egymástól 2—3 km távolságra fekszenek (Vágsely- lye — Šaľa n/Váhom) .. ,".26

Tisztelettel kell nyilatkoznunk erről a szigorúan tényközlő leírásról, amely a szlovák régészet tudományos tekintélyét öregbíti. Fel keli azonban tennünk a kérdést: ki volt ez a nép, akinek ilyen számos emlékét ismerjük? A válasz itt már nem egységes, a régészek véleményei megoszlanak. Egyesek ezt a népet avarnak mondják, mások avar voltukat tagadni próbálják. Anélkül, hogy végnélküli vitába kívánnánk bocsátkozni lássuk a legfőbb avar ellenes érveket:27

1. ezekben a sírokban kevés a mongoloid néptípus előfordulási aránya

2. a csontvázas temetkezés nem jellemző a nomádokra, ez civilizált népekre vall

3. az avar-kultúrájú sírok temetkezési rítusa eltérő, sőt a szomszédos szláv népeknél is találunk hasonló temetkezési szokást

4. a Nagymorva időszakban sem változnak meg a temetkezési szertartások.

Mennyiben helytállóak hát ezek az érvek, hiszen minden tételük igaz! Esetleg mégis

arra kellene gondolnunk, hogy ezek a leletek nem az avarok hagyatékai? Haladjunk hát pontról pontra:

1. Kik voltak az avarok? — Közismert tény, hogy eredetileg nem volt egységes nép, hanem több törzs szövetségéből forrt idővel eggyé. Kialakulásukat László Gyula foglalja össze a legvilágosabban: „a bizánci források is mondják, hogy az avarok nem is igazi avarok, hanem csak ijesztésül vették fel ezt a nevet, ők ugyanis két törzs szövetségét alkották, a két törzs neve a ’var és a ’chunni’, azaz voltaképpen ők nem avarok, hanem varkoniták — ... a két törzs közül az egyik valóban ázsiai hún ivadék, a■ másik talán zsuan-zsuan leszármazott. Nos ez a két nép áramlott hazánkba 568-ban, de közben Dél-Oroszországból magával szakította az ottani hun utód bolgárok (kút- rigurok) egy részét is. Nyilván magyar töredékek is kerültek az avar áradattal hazánkba. Később a VI. század végén újabb három nép csatlakozásáról tudunk".28

Baján népének az 568-ban betelepülő varochonitáknak a közeli Csallóközben két falu is megőrizte a nevét: Várkony (Vrakúň) és Vereknye (Vrakuňa), mely utóbbi ma Pozsony része.

Az avar birodalom 670 táján úrrá lett belső válságán. Ezzel egyidőben az avar régészeti anyagban is szembeötlő új elem bukkan fel: a griffes és indás díszítmény. Az orosz őskrónikák pedig arról beszélnek, hogy a „fehér ugorok” az avarok idejében főttek be a Kárpát-medencébe. László Gyula a két eltérő díszítmény növény és figu- ratív motívumok alapján két népet sejt a griffes-indás leletanyag mögött. A griff-mo26 Slovensko — dejiny — I. 166.

27 mint az előbbi jegyzetben

2* László Gyula: Vértesszőlőstöl Pusztaszerig. Budapest, Gnodolat 1974. 190.