Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Püspöki Nagy Péter: Az ősi Nyitra
A város neve, képzőjének alapján f-ona), megegyezik a Nagy Germánia több városnevével, tehát szabályos germán típusú név úm. Leuph-a/ja, Starg-ona, Gravi-ona-rium, Dev-ona, és Sing-onű. Úgy véljük, nem lesz túlzott merészség Singona város Sing szavában Sido kvád király Vannius utódjának nevet sejtenünk. Feltételezésünknek látszólag ellenmond Vannius Királyságának felbomlását kisérő esemény, az ország kettészakadásának ténye. Ez ugyanis még egy várost igényelne, mégpedig a Morva és a Vág folyó közében, vagyis Vangio király székhelyét. Ne feledjük azonban, hogy Ptolemaios műve 135—140 körül készült. Róma ekkor már megtette az első lépéseket a mai Nyugat-Szlovákia területének romanizálására és egyesítette a két kvád királyságot. Az első provokációs lépést 89-ben Domitianus császár tette meg. Azzal az ürügy- gyel, hogy nem támogatták őt a dákok elleni harcában, megtámadta a markomanno- kat (Cseh—Morvaország területén) és a kvádokat (a Morva és Garam közt). A harcokat 97-ben Nerva császár győzelme zárta le, aki itt érdemelte ki a Germanicus nevet.17 Feltehetően ez volt az az időpont, amikor megszűnt a kettős kvád királyság és Róma már idegen új királyokat nevezett ki hozzájuk. Tacitus erről így emlékezik meg: „A markomannok és kvádok királyai amint arra még mi is emlékezünk, saját népünkből a nemes Marobudos és Tudius nemzedékéből kerültek ki. Ma már azonban idegeneket is megtűrnek,’m A Morva Garam közi kvád királyság első korszaka tehát 89—97 közt zárult le. Egyben megszűnt a Vannius bukását követő kettős királyság kora is. Vannius után (21—51) valószínűen Sidó lett a legnevezetesebb kvád uralkodó. Sidó karrierjével együtt induló Vangio a kvádok Morva és Vág közt lakozó felének ura 67 körül már nem állt népének élén. Utóda Italicus lett. Sidó királysága a Vág és Garam közében tehát hosszú életű volt. Feltételezésünk, hogy Singonát róla nevezték el a körülmények figyelembe vételével még valószínűbbé válik. Ne feledjük, hogy Singona Sido területének központja és maga Sidó a kvádoknak a rómaiak által támogatott uralkodója volt.19 A kvádok idejéből származó régészeti leleteink, melyek a galántai és érsekújvári járásban bukkantak fel, ugyancsak igazolják feltevésünket. Vannius bukásának történetét leíró Tacitus többek közt azt is elmondja, hogy Vannius királyságában több földvár — fa- vagy kőburkolattal erősített, sáncokkal övezeti több hektáros bekerített hely — volt. Régészeink még adósak a kvád kori földvárak részletes feltárásával. Annyi viszont bizonyos, hogy Bényben (Bíňa) és Nyitrán a kvádok idejében már ilyen földvárak álltak. Singona — ha az uralkodó székhelye volt, akkor ott földvárnak is kellett lennie. Tehát csak olyan hellyel azonosítható, ahol földvár is van. Ptolemaios térképén — adatai persze helyenként több kilométeres eltérést is megengednek — Singona mintegy kétszer olyan távolságra van észak felé Brigetio—Öszőnytől, mint amennyire a Duna és Vág összefolyása esik Brigetiotól. A Vágtorkolattól északkeletre pedig valamivel több a távolság. Singonát tehát Ptolemaios térképe szerint Nyitra és Verebély vonalán kell keresnünk. Ezen a vidéken, éppen Nyitra város területén, a Zobor hegy déli Szent-Márton hegyi lejtőjén valóban feltártak a régészek, egy még a kelta korban épített, hatalmas — mintegy 20 ha terjedelmű — fölvárat. Ez a földvár a leletek tanulsága szerint még a IX. sz. folyamán is lakott volt.20 Fejtegetéseinkkel arra szeretnénk rámutatni, hogy komolyan fontolóra kell vennünk a mai Nyitra területén feltárt kelta eredetű földvár és a Morva—Vág folyók közt fekvő kvád királyság fővárosának — Singonának — azonosságát. A kvádok története Csehszlovákia többi területének történeti anyagához viszonyítva igen gazdag. Részletes ismertetése nem a tanulmányunk feladata. Fő célunk a kiválasztott terület földrajzi és etnikai vizsgálata.21 A kvádok országa négy évszázados fennállás után az V. században — a népvándorlás korában — rendült meg. Egy részüket bizonyára elsodorták a rajtuk átvonuló népek. Viszont tévedés volna azt 17 Pelikán: i. m. 57—58. 18 Tacitus: Germania 42. Leonhardii 1779. Tom. IV. pag. 48. 19 Vö.: Pelikán: i. m. 56. 20 Vö.: Chropovský, Bohuš: Slovensko na úsvite dejín. Bratislava, 1970. 118—119. és Gergelyi, Ottmar: Nitra. Vyd. Šport Bratislava 1969. 5—7. 21 Az érdeklődők a továbbiakra nézve nagyon pontos értesüléseket meríthetnek Pelikán többször idézett könyvéből lásd a 6. jegyzetet.
