Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - Bábi Tibor: Gyászkoszorú

át gyárépületek és műhelycsarnokok sora emelkedett a magasba. Az utakon autóbuszok és teherautók robogtak, s parányi emberalakok nyüzsögtek az épülettömbök árnyékában.

Megálltam valami villanypóznának támaszkodva, s lehunytam a szememet. A szemhéj és szemgolyóm közti kiterjedéstelen térben hirtelen fehér fény gyűlt. Vakító fehér papiros világolt, lobogott a pillanatnyi sötétségben! Piros és fehér vonalak kúsztak rajta végig: utak, vasutak, épülettömbök irányát és helyét jelentő egyenesek

— az egész roppant építkezés terve belevésődött emlékezetembe, az agykéreg soss felejtő tekervényeibe. Aztán újra kinyitottam a szemem. A terv hirtelen roppant méreteket öltött, horizontális és vertikális kiterjedést nyert, eleven tájjá vált valóságos utakkal, sínpárokkal és épületekkel, s minden pontosan a helyén volt.

Megkönnyebbülve kiléptem. A szívem erősen dobogott, ujjongott. Olyan ember érez- hete magát Így, aki sokat csavargott a világban, s egy nap hirtelen hazaérkezik. Mégis bizonytalan, tétova léptekkel haladtam át egy kapubejáraton a magas csarnokok tetőzete alá.

Füst és gázok töltötték meg a csarnok levegőjét. A kohászok arcát maszk borította, akár a műtétet végző orvosok arcát a műtőben. Megértettem: a gázok parányi molekulái ugyanolyan veszedelmesek, mint a beteg testéből a levegőbe párolgó baktériumok.

Lépteim végigkopogtak a csarnok betonján. A kohók mellett mozgó fiatalok közömbös pillantása kísért. Nyilván megszokták az idegenek látogatásait. Egy karcsú, magasba nyúló oszlopon tábla függött — rajta ez állt: XIII. brigád. A közeli kohónál szőke fiatalember. Kissé bizonytalanul és idegenül tekintett rám:

— Ševčík vagyok — mutatkozott be.

Arcát nem borította maszk. Ha itt álldogál a kohó mellett, nem fenyegetik őt a gázok. A forróság elűzi, odábblöki mérges molekuláit, s a kád közelében tiszta a levegő. így van ez a füstölgő kályha közvetlen közelében is. A gáz alacsonyabb hőmérsékletű térben sűrűbb, a melegben ritkább. így hát a maszk helyett ez óvja.

A fiú nem tudta, nem tudhatta, hogy nekem itt jogom van otthon érezni magamat, s bennem oktalan sértődöttség feszült, míg kérdéseimre válaszolgatott, kimért és közömbös volt a hangja. Sose látott, idegen emberekkel szokás így beszélni.

Egyszerű tényeket közölt: ő a brigád vezetője — az ifjúsági brigádé.

— Az a római tizenhármas mi vagyunk — mondta, s elmosolyodott, mintha a számhoz fűződő babona jutott volna eszébe. Szavait széles, körbemutató kézmozdulattal kísérte.

— Tehát a kohászok mind fiatalok.

— Nem! Nem! — tiltakozott. — A csarnokoknak csak a fele a miénk. Egy hasonlé oszlopra és táblára mutatott:

— Ott a tizennégyes.

Halk zúgás töltötte meg a betonnal és üveggel körülhatárolt teret, mely érzékelhetővé tette a kohókban feszülő láthatatlan energiákat. A viszonylag alacsony fokra (960 °C) hevített elektrolitban, akár a cukor egy része kávéban, timföld oldódik. Molekulái alkotóelemeire bomlanak az elektromos pólusok között. Az elektrolitból feltörő gázok ellobbannak a hasas égőkben, s a tiszta érc a kád alatt kiképzett medence alján gyülemlik egybe. Izzó, folyékony tömegét vákuumszivattyúkkal szabadítják ki a kreolit páncél alól.

A láthatatlan és szemlélhető folyamatok okozta neszek között a fiú hangja verdeste dobhártyámat. A versenyfeltételeket magyarázta. Látszólag egyhangú és közömbös litánia volt: száz százalékra teljesíteni a tervet. Minden kohónál csökkenteni a gyártási önköltséget. Emelni az alumínium minőségét. Ügyelni arra, hogy a kádak alatt fortyogó elektrolit egy pillanatra se maradjon takaratlan, így elkerülni a hőveszteségei Példás rendet tartani a kohók körül...

Már nem találtam sértőnek szavai közömbösségét. Egyhangúságuk is megkapott. Épj; olyan volt, akár a munkafolyamatok okozta zajok. Az egyhangú halk zúgás roppant energiák működését jelzi.

S ki tudja, hogy a látszólag közömbös fiúban micsoda erők feszülnek?

Végighaladtam a csarnokon az öntöde felé. A kijáratnál karórámra pillantottam.

— Maga nem hagyta az óráját a portán? — kérdezte aggodalmasan a fiatalember.