Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Mészáros László: A jövő valósága — I.
1. 6. A gyakorlati életben nem könnyű eljutni a felismerésig, hogy a jövő olyan lesz, amilyené tesszük, hogy a holnap már ma kezdődik. Indokoltnak tűnik a gyanú, hogy a jelenben megtalálható a jövőhöz való viszonyunk minden fentebb vázolt történelmi változata. Gondoljunk csak a kéjencek és ínyencek prezentizmusára, a szekták mitológiájára és a hamis ideológiájára. A tudományos világnézet korában már minden lemaradás nemcsak hiba, hanem kimondottan bűn. Jozef Charvát akadémikus szavaival: az ostobaság tulajdonképpen a természet megsértése. Az embeii létezésének három dimenziójában csak úgy lehetünk jelen, ha minden irányban a mindenséggel mérjük magunkat. 2. A jövő valósága 2. 1. A nyolc-tízmilliárd évvel ezelőtt keletkezett Nap nevű csi'lag körülbelül ötmil- liárd éves bolygóján, a Földön egymillió évvel ezelőtt már emberszabású őslények éltek és mintegy ötvenezer éve megjelent a homo sapiensnek nevezett lény őse is. Az ember a természet gyermeke, vagy komorabban: kísérlete. A oiológiai determináció tényét nem csupán a vadon felnőtt emberek esetei bizonyítják, hanem bizonyos szociális megrázkódtatások is, melyek következtében az ember nagyon könnyen álattá vedlik vissza. Ha a fentebb vázolt időskálához hozzávetjük civilizációnk létének öt-hatezer évét, akkor elismerhetjük, hogy csupán egyetlen lépései távolodtunk el a puszta biológiai léttől. Ebben az egyetlen lépésben újabb két alapvetően meghatározó tényező rejlik: a mikro- és a makroértelemben vett anyag, valamint a társadalom. 2. 2. Ha mikrokozmoszról és makrokozmoszról beszélünk, elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy mindkét irány az anyag titkai felé mutat. A világegyetemben és a részecskegyorsítókban lejátszódó folyamatok, magreakciók között csak léptékben különbség van. Az atom felrobbantásakor keletkezett energiák ugyanolyan elképesz- tőek, mint a világűr eseményei. A mikro- és makrovilág anyagi egységénak tudatosítása azért fontos, hogy megértsük a viszonyok és hatások dialektikáját. Az anyag a tudattól függetlenül létezik. Földünket nemrsak figy kozmikus összeütközés veszélyezteti; a kozmikus hatások ugyanis az anyag legelemibb szintjén is jelen vannak. A Föld légkörének csekély C14 tartalma nélkül minden valószínűség szerint nem Is léteznénk. A C14 szénizotóp pedig a sztratoszféra legfelső rétegeiből érkezik hozzánk. Ez a létfontosságú izotóp a levegő közönséges szénatomjából a kozmikus sugírzás és a napszél hatására '/'a létre, majd a légkörben egyenletesen eloszolva jut el minden élő szervezethez. Ez a láthatatlan sugárzás tehát az élet alapvető feltétele a mikrokozmosz szintjén. Kiesése előre beláthatatlan mutációkhoz vezetne. A példa: Hirosima. Az atomrobbanáskor keletkező sugárzások beleszólnak az ember genetikus kódjába és változásokat idéznek elő benne. A molekuláris biológia által feltárt összefüggések társadalmilag felvetik a beavatkozás lehetőségét, de ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy az anyagi Világ összefüggései p^yetlen szinten sem hanyagolhatók el. 2. 3. A makrokozmosz szintjén mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy Földünk nem a néma és hideg űrben keringő magányos golyóbis, hanem a különféle kozmikus hatások gyújtópontjában levő bciygó. Még pontosabban: egy kozmikus űrhajó. A Föld a Naprendszer kötelékében a környező csillagokhoz viszonyítva harminc kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguld a Tejútrendszerben. E tényből két fontos következtetést vonhatunk le. Először is: a Föld valóban olyan, mint egy űrhajó, amely az oxigéntől kezdve minden létfontosságú „készletét” magával viszi. így vizsgálva a környezetvédelem minden problémája egészen más színben tűnik fel. A másik következtetés szerint elképzelhető egy hatalmas sziklatömb, amely valahol a világűrben létezik és többszázmillió tonnás tömegével széguldva néhány tíz- vagy százezer év múlva pontosan arra a pontra kerülhet, ahol akkor Földünk fog tartózkodni. A földi élet fejlődésében ekkor minden bizonnyal változás állna be, hisz az is elegendő lenne, ha például a megbolygatott légkörben a C14 helyett egy más izotóp keletkezne. 2. 4. A szüntelenül változó világegyetem képe, a fizikai törvények statisztikai érvényessége — nincsenek abszolút törvények, csak valószínűségek; az atomszerkezet nem