Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Parnov, Jeremej: Perzsia védőpajzsa

#

Most néhány szót a kérdés tudományos oldaláról. Ellenvetésként szeretném felhozni olvasónknak, I. Szmirnovnak, hogy a science fictionnak, mint a szépirodalom egyik ágának, nem közvetlenül célja a tudományos tételek népszerűsítése. Persze a maga belső logikájában, az analízis és a szintézis elveiben nagyon közel kerül a tudományokhoz. A tudományos-fantasztikus Író, akárcsak a tudós, először is kísérletezik. A mű első, meg nem írt frázisa így hangozhatna: Mi lenne, ha ... A továbbiakban feltárul az eszményi, a végtelen terep, hol időnként a legégetőbb szociális aspektusok kerülnek megfigyelésre. Itt alakulnak ki a tudományos gondolkodás kezdeti, ösztönző elképzelései is. Nem véletlenül emlegették a lézertechnika megalapítói — N. G. Baszov és A. M. Prohorov akadémikusok — A. Tolsztoj Garin mérnök hiperbolája című művét. A fantasztikus irodalom nagy hatással volt az űrhajózás úttörőjére, K. E. Ciolkovszkij- ra is. Néhány tudományos ágazathoz hasonlóan a fantasztikum különböző módszerek „határpontján” jött létre. Ezek a határpontok viszont egységesek az emberi megismeréshez vezető tudományos és művészi úton.

Manapság egyre feltűnőbbek a tudományos fantasztikus irodalomban végbement változások. A fantasztikum eltávolodott a „játéktól” és egyre inkább a tudományos megállapítások, a filozófiai és szociális problémák felé fordult, s ezeket a problémákat a legújabb tudományos ismeretek alapján fejti ki. Oj elemek fölfedezése, a természeti világ egységes térképének kidolgozása, a Világegyetem modelljének megalkotása, rendszeres analízis, művészi intellektus, az érzésvilág ábrázolása ős sok más egyéb, mélyen rányomta bélyegét az emberek gondolkodásmódjára és rajta keresztül az irodalomra is.

A fantasztikum csodálatos teret teremt a képzelőerő számára. Nem szabad elítélnünk az írót, ha művében „tudománytalan” tételeket állít fel. A fantasztikumnak lehetősége van továbbá a dolgok kézzel fogható ellentmondásainak vizsgálatára is. Az Ilyen példa jellemző a tudományra is. Természetes, hogy számtalan szerző az ellentmondásoktól egész az abszurd gondolatokig eljut. A művészi alkotásnak a geometriai tételekkel való összehasonlítása végül is nem feltételezi a kettő közötti teljes azonosságot. Csupán a módszerek hasonlóságáról van itt szó. A fantasztikum és a tudomány kapcsolata egészen másutt keresendő. A tudományos fantasztikus irodalom nemcsak mindenki számára közérthető nyelven beszél a kutatók tudományos céljairól és belső világáról, hanem maguknak a tudósoknak is segítségükre van, hogy lássák az új találmány hatását az ember életére. Ez a hatás nem minden esetben pozitív, sőt néha helyrehozhatatlanul tragikus is lehet.

Ez utóbbi esetben az úgynevezett „vészjósló regényekre” gondolunk. Bármiről szóljon is a regény — az atomháborúról, a nácizmus újjászületésének veszélyéről, az emberiség „elgépesedéséről”, vagy egyszerűen csak a találmány negatív hatásairól —, minden esetben a tudós társadalommal szembeni felelősségéről van szó. Ebben nemcsak napjaink tudományos-fantasztikus irodalmának sajátos, humánus küldetése nyilvánul meg, hanem a tudománnyal való szoros kapcsolata is.

A példák sokaságából e műfajban K. Dombrovszkij Szürke hangyák és Z. Jurjev Az indigóra írt ember című elbeszélését tartom leginkább találónak.

Z. Jurjev elbeszélésében nincsenek sem más bolygókról érkező jövevények, sem gondolkodó állatok, sem egyéb szokványos csodák. Hőse a számunkra megszokott térben és időben, a „bűnös” Földön jár-kel. Ilyképpen a mű alapeszméje (mondanivalója) nem tűnik fantasztikusnak. Csupán a gondolat művészi továbbfejlesztése, szociális változata vezetheti a szerzőt igazi tudományos-fantasztikus kísérlethez.

A tudomány győzelme és a technika diadala önmagában még nem képes orvosolni a szociális bajokat. Az emberi értelem vívmányai világosan föltárták a munka és a tőke közötti ellentmondásokat. Természetes tehát, hogy a mű a jelenkori tudomány fantasztikus lehetőségei és a burzsoá társadalom elavult erkölcse közötti ellentmondásokat tárgyalja.

A „vésztjósló” regény csupán akkor éri el célját, ha nemcsak rámutat a rosszra, hanem lehatol egészen annak szociális gyökeréig, s ott veszi föl a harcot. Ebben nyilvánul meg lényeges eltérése a Nyugaton szennyesnek nevezett fantasztikus irodalomtól. Szerintük az ilyen Irodalmi mű tele van csodákkal, illúziókkal, katasztrófákkal, pornográfiával.

Mi lesz, ha ...