Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Kozák, Ján: A fehér mén (befejező rész)

minden. Hát így vagyunk, gondolta. Csak ne tartson túl soká a dolog. Lehet, hogy Mása kialussza. Tapasztalta már, hogy ilyen helyzetben a várakozás sokkal jobb, mint a szavakkal való vagdalózás.

— Mása — mondta megenyhülve. — Látom, alaposan fölkavart ez az eset. Nem lesz jobb, ha alszunk rá egyet?

— De. Igazad van, mint mindig, Szása. — Felsóhajtott, s inkább lenyelte a válaszként összerakott szavakat.

— -Hát akkor jó éjszakát — szólít egy kis idő múlva a férfi. — Jó éjszakát, Mása.

Az asszony nem válaszolt.

Teljesen váratlanul jött ez a felismerés, abban a percben, amikor Mása az összetaposott, tiszta és ragyogó hómezőn megpillantotta az elnyúló mént, azt a szép, azt a gyönyörű mént, melyet egy hete még megbámultak, ahogy a kancáért viaskodott, s amely most elpusztul, mert védelmezte az övéit, a kancáit és a csikóit. Mellettük maradt az utolsó lélegzetéig, pedig megmenekülhetett volna, ha elhagyja őket. Akkor, abban a pillanatban tárt vissza minden. Minden, amit Mása magában hordott, minden, amit felejteni próbált, föltámadt ismét.

Maga előtt látta Szását, ahogy otthon náluk, Jakutföldön Kátyával lép be a Léna szállóba. Egy lánnyal, aki itt dolgozott velük északon, aztán egy expedícióval a taj- gába ment. Taxiból pillantotta meg őket, visszatérőben az orvostól. Akkoriban várta az első gyermekét, a szülésre minden nap sor kerülhetett. Igaz, akkor még nem gyanított semmit. Azt hitte, hogy Szása hazatérve megcsókolja őt, és így szól: „Tudod, kivel találkoztam?” A férfi megjött, de nem mondott semmit. Másába akkor hasított bele a felismerés, hogy Kátya azelőtt is futkosott a férje után, járatta rajta az eszét. S ekkor csak úgy, mintha mellékesen, megkérdezte Szását: „Mi újság, drágám? Milyen napod volt ma?”

Azt felelte, hogy egész álló nap ki se mozdult az intézetből. Meg hogy valamilyen értekezletük volt. Sőt mi több, bebeszélte neki, hogy biztosan téved, nem ő volt az az illető. De másnap, amikor munkaidő után Mása kitárcsázta a férje számát, a takarítónő megint azt felelte, hogy az intézetben egy árva lélek sincs.

Mivel Szása ismét sokáig maradt, Mása elment a szállóba, megkérdezte, ott lakik-e Kátya Golovinova, s amikor a portásnőtől azt a választ kapta, hogy már egy hete náluk szállásol, amikor már megbizonyosodott, föl akart menni a szobájára, meg akarta látogatni őt. Ám egyúttal félt is, hogy netán ott kapja a férjét. Rettegett az az elképzeléstől, mert szerette Szását; ő meg épp azon a héten tért haza rendre csak öreg este.

Inkább visszafordult. De így is fény derült mindenre, mert a szálló falatozójában látták Szását, s ő tudomást szerzett róla. Akkor úgy érezte, hogy megtébolyodik. Csúnyán összekaptak, s amikor Szása a szülészeten tett látogatásakor az ágya fölé hajolt, ő akkor is mintha idegen szemmel nézte volna őt; a torka összeszorult a keserűségtől, s minden együtt átélt boldogságtól távol tartotta magát. Ezt követően a kapcsolatuk már sosem lett olyan, mint kezdetben. Már nem volt többé az az igazi, noha később, amikor Mása Tányát szoptatta, s Szása önmagát múlta felül a figyelmességben, egy időre megint javult valamicskét. Egy évre rá megszületett Irina. Ha úgy vesszük, akkor az első gyerek a szerelemé volt, Irina pedig a megbékülésé. Szerelem volt még ez?

Teljesen elromlott minden, amikor később Tányát baleset érte. Szánkázás közben belefutott egy hóekébe, s az orvosok a kórházban sejtették vele, hogy hajszálon függ az élete. Szása Csernyisevszkben dolgozott, s ő telefonált neki, hogy jöjjön. Azt mondták, éppen úton van hazafelé. Otthon azonban még másnap sem volt nyoma, s Mása ismét telefonált. Ebben az állapotban érte is aggódott, nem tudta, nem esett-e baja. A férfi csak negyednap állított be, s mert fogalma se volt, mi történt, megpróbálta bebeszélni neki, hogy aznap reggel szállt repülőre. Amikor a kicsi, hál’ istennek, már újra rendben volt, Másának tudomására jutott, hogy a férje három nappal azelőtt Mirszkben kiszállt a gépből, szobát rendelt a Viljuj szállóban, s az éjszakáit a helyi lap egy bizonyos riporternőjével töltötte. Szemére hányta a dolgot, s amikor a férfi megbizonyosodott arról, hogy a felesége mindent tud, amikor már semmit