Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - Szántó György: Beszélgetés Garai Gáborral az alkotásról és a barátságról
beszélgetés Garai Gáborral az alkotásról és a barátságról Előrebocsátom, hogy nem sokáig kellett keresnem Garai Gábort, a költőt. A találkozást levélváltás előzte meg s ebben a Csehszlovákiából érkező vendég elszállásolásáról és időgazdálkodásról is szó esett. így aztán a meghatározott időpontban kávéhoz ülhettünk, s elindíthattuk a magnószalagot. — Leginkább Bertha Bulcsú közvetlen, de annál alaposabb interjúja zavar, amelyet veled készített, s az írók műhelyében című könyvébe foglalt. Az én küldetésem azonban, hogy a cseh olvasónak mutassalak be, aki egyelőre nem olvashatja az ő könyvét és téged többé-kevésbé csak verseid addig közült műfordításaiból ismer. (A beszélgetés eredetileg a Literárni mésíčník számára készült. — A szerk.j Mondj hát, kérlek, kezdetnek valamit tán a származásodról és az irodalomhoz vezető utadról... — Engem a költészet iránti szeretet légkörében neveltek. Édesanyám a debreceni egyetemen tanult s cutt Ady Endre rajongóinak köréhez tartozott. Fiatal korában igen sok költeményét szavalta, előadóművésznek készült, s eleinte nagy sikereket aratott. Végül azonban tanárnő lett belőle. Az az érzésem, hogy a gyermek miatt, énmiattam tett le művészi becsvágyáról, hiszen magára maradt velem. A szülők elváltak, még kisgyerek voltam akkor. Apám, Marconnay Tibor, költő volt. Öt évvel ezelőtt halt meg. A versek szeretetét azonban anyám plántálta belém. Nem tagadom, hogy igazi érdeklődéssel csak tizenhajt—tizenhét évesen kezdtem verseket olvasni. *
