Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Apáczai Csere János
Csanda Sándor Apáczai Csere János Születésének 350. évfordulójára emlékezünk Kora egyik legkiválóbb tudósa, a magyar tudományos élet és pedagógia úttörője, 350 évvel ezelőtt született a Brassó melletti Apáca faluban. Szülőfalujában és Kolozsvárott tanult, majd a gyulafehérvári főiskolára került, ahol olyan neves külföldi tanárok is tanítottak, mint Alsted, Bisterfeld, Piscator voltak. Itt döbbent rá ismereteinek hézagosságára, s lázas igyekezettel kezdett tanulni, hogy minél előbb beérje a legműveltebb szellemeket: „Engem mindenesetre a szorgalom oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától (ismeretelmélet) egészen a zenéig minden tantételét leírtam, elég rövid idő alatt ugyan, de hatalmas testi-lelki fáradság árán. Valahogy úgy éreztem magam, mint Julius Caesar, aki midőn Cades szigetére érkezett és Heraklész templomában meglátta Nagy Sándor képét, feljajdult, s nagyon szégyenkezett gyámoltalanságán, amiért abban az életkorban, amikor amaz már a földkerekségét leigázta, ő még semmiféle nevezetes dolgot nem vitt véghez" — írja később híres Enciklopédiája előszavában. 1648-ban Apáczai a református egyház ösztöndíjával Hollandiába megy tanulmányútra, ahol főként a héber nyelvvel foglalkozik, mert ezt tartja minden nyelvek anyjának. Hollandiában és Angliában ekkoriban a főiskolákon erősen elterjedt a puritán mozgalom [purus — tiszta), amely meg akarta tisztítani a református egyházat a földesúri és püspöki fennhatóságtól. A mozgalomnak két szárnya volt: a presbiteriánusok a vének tanácsára akarták bízni az egyházközségek vezetését, a radikálisabb independensek pedig az egyház és az állam teljes függetlenségéért harcoltak. Az ilyen követelések gyorsan átcsaptak a társadalmi élet területére is, az egyszerű hívek is könnyen rájöttek, hogy nemcsak az egyházi, hanem a világi vezetőket is lehet választani és tisztségükből visszahívni. Amint Engels rámutatott A német parasztháborúról című könyvében, a kálvini tanítások szellemében születtek az első polgári köztársaságok Angliában és Hollandiában. Apáczai egyetemi tanulóéveinek idején lángolt fel az angol forradalom, amely Oliver Cromwell vezetésével győzött, s 1649-ben a királyt is kivégezték. Ez megdöbbentette, s Európa-szerte aktivizálta a reakciót; Apáczai hazájában, az akkor refor- mátHs többségű Erdélyben szigorú törvényt hoztak a puritánus tanok hirdetői ellen. A haladásért, az újért mindig lelkesedő Apáczai szintén a puritán eszmék híve lett. Hollandiában ismerkedett meg a kor legnagyobb filozófusának, René Descartes-nak (1596—1650) a tanaival is, akinek a híveit latinosan kartéziánusoknak nevezték. Apáczai is elsajátította a kartéziánus eszmét, mely a természeti jelenségek magyarázatában materialista, a szellemi élet területén pedig idealista jelleg volt. Descartes nyomában Apáczai azt hirdette, hogy a test és a lélek egymástól függetlenül is létezik (dualizmus). Mindez ellentmondásos volt, de a középkori egyházi dogmatizmussal szemben a haladás útját jelentette. A kartéziánus gondolkodás egyik tételét így fejtegeti Apáczai fő művének, a Magyar Enciklopédiának a bevezető részében: az általunk érzékelt dolgok tulajdonságaiban kételkednünk kell, mivel érzékszerveink gyakran megcsalnak. Mindennek a létezésében lehet kételkedni (az Istenében is!), de a kételkedő bizonyosan létezik, mert másként nem gondolkodhatna. „Minekokáért ez: Én gondolkodom, azért vagyok: minden megtudható dolgok között legfőbb és bizonyosabb.” Ezekkel a gondolatokkal Apáczai az utrechti egyetemen ismerkedett meg, ahol tiltották ugyan a kartéziánus filozófiát, de az értelmiségi ifjúság annál inkább lelkesedett érte. Apáczai 1651-ben teológiai doktorátust szerzett a harderwijki egyetemen, s még ez év őszén feleségül vette egy módos utrechti polgár lányát, Aletta van dér Meat-et. Ekkor határozta el, hogy egész életét hazája szellemi életének felemelésére szenteli. Lázas tevékenységének első gyümölcseként egy valamennyi tudományt magába foglaló tankönyv kiadását tervezte. Ez a Magyar Enciklopédia, amelyhez forrásként felhasználta az általa ismert legjobb tudományos műveket. Ügy vélte, hogy a magyar szellemi élet elma
