Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Apáczai Csere János

radottságán elsősorban akkor segít, ha az ifjúság kezébe olyan tankönyvet ad, amely anyanyelvén ismerteti meg őt valamennyi tudománnyal. A tudománytár első nyolc fejezetét Apáczai még Hollandiában megírta, a további hármat pedig Erdélybe való hazatérése után küldte a németalföldi nyomdába. A mű elé latinul írt előszót, hogy a külföldi tudományos világ is megértse. Ebben megokolja az Enciklopédia fontosságát, meghatározza jellegét és forrásait, s utasításokat ad tanulmányozásának módjáról.

Az előszóban mindenekelőtt az a szenvedélyes hang dominál, mellyel Csere János síkra száll a tudományok terjesztésének eszméjéért: „De mi haszna, ha könnyes szemmel csupán szemlélem a távolból hazám áldatlan sorsát? Orvosság, orvosság! — azt kell keresni ide! Ha egyszerre öt vagy hat házba belekap a tűzvész, az emberek Ide-oda futkosnak, a lángok közé rohannak, hogy valamit kimentsenek a tűzből. Egyesek a háztetőre másznak, s vízzel oltják a tüzet, mások a házból hordják ki az értékes holmit. Nem nagyon törődnek sem az alvással, sem az éhséggel. Ez a látvány lebegett a szemem előtt éjjel-nappal, s olyan hevesen kínozta lelkemet, hogy gyakran elűzte a szememről az álmot, elvonta figyelmemet a tanulástól, s minden gondolatomat az a vágy foglalta le, hogy segítsek szülőhazámon.” (Apáczai válogatott munkái, Bukarest, 1965.

I. k. 53.).

A Magyar Enciklopédiának több mint kétharmada természettudományos jellegű, ami szokatlan volt e teologizáló korban. Az előszót követő 415 lapból 26 foglalkozik filozófiával (I—III. rész), 269 matematikával és természettudományokkal (IV—VIII. rész), 74 társadalomtudománnyal (IX—X. rész), 47 teológiával (XI. rész). Az I. rész A tudományok kezdeteiről címmel Descartes Ismeretelméletének rövid összefoglalása; a fizikai világ értelmezéséhez elégségesnek tartja az anyag és a mozgás ismeretét. A III. fejezet, A dolgoknak egybekötött tekintetekről, Petrus Ramus francia filozófus dialektikáját (logikáját) foglalja össze, s tőle veszi át a számtani alapismereteket is. A földi dolgok- ról címmel a VII. részben még orvosi tudnivalókat is közöl — az emberi testről. Egyébként a tudományos ismeretek mellett sok babonás hiedelmet és legendát is leír, mert e korban ezeket még nem mindig tudták elválasztani a valóságos ismeretektől. Apáczai nem tudta még következetesen szétválasztani a materializmust az idealizmustól.

Apáczai 1653 nyarán tér haza Hollandiából, s külföldi egyetemi végzettsége alapján kinevezik a gyulafehérvári főiskola tanárává. Itt mondja el nevezetes, latin nyelvű székfoglaló beszédét: A bölcsesség tanulásáról. Ez az értekezés a dualista (kettős) világnézet alkalmazása a tudományok rendszerében. Határozottan elkülöníti a természettudományokat a lelki dolgoktól, és számos kérdésben racionalista álláspontot képvisel. Az ész magasztalásával lényegében a teológia egyeduralma ellen szállt síkra. A beszéd főként a konzervatív református papság körében váltott ki nagy felháborodást. Igaz, a magyar nép elmaradottságát főként a szellemi életben kereste, s nem ismerte fel, hogy mindennek elsősorban gazdasági és társadalmi alapja van. (Persze, a legfejlettebb társadalmi tudat hat az alap megváltozására is, mint ezt Hollandia példájában is látja). Tudományos programjának újító jellegét veszedelmesnek vélte a fejedelem, II. Rákóczi György is, akire nagy befolyást gyakorolt tanácsadója Basirius Izsák, a kivégzett angol király volt udvari papja.

Basirius a gyulafehérvári főiskola vezető professzoraként, a fejedelem jelenlétében, az 1655. évi őszi vizsgán vitát kezdett a puritánusok ellen. Azt is bizonygatta, hogy ha idejében nem történik intézkedés ellenük „ama gazembereké helyett a fejedelmek vére fog kiömleni”. A jelenlevő Apáczai kénytelen volt ez ellen felszólalni, de Rákóczi György haragra gerjedt, s azzal fenyegette meg, hogy a folyóba dobatja vagy a toronyból vetteti le. E fenyegetés után megfosztják tanári állásától és fizetésétől, s hogy nagyobb baja nem történt, azt pártfogóinak, főként Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszonynak köszönheti. Bizonyára az ő segítségükkel kapott újabb állást is 1656-ban, az alacsonyabb fokú kolozsvári kollégiumban. A kortársak följegyezték, hogy a tanítványok jó része követte mesterét Gyulafehérvárról Kolozsvárra. Itt mondta el Apáczai másik székfoglaló beszédét Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról címmel, szintén latinul. A klasz- szikus szónoklatok öt pontja alapján felépített beszéd rendkívül hatásos volt, főként az argumentációt fejtette ki lírai hevülettel: „Ideje hát, hogy felébredj, te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép! Végre, végre ébredj fel az álomkórból, leheld ki magadból Bakkhoszt, kinek folytán áldozol, s oszlasd el gyógyírral szemeid homályát. Nézd, szemléld, vizsgáld, mely forrásból ered tömérdek nyomorúságod, melynek súlya