Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Mikola Anikó: A régi kerékvágás
A két tömegpárt mellett alakult két kisebbségi csoport Is, melyek közül az egyik a kompromisszum elve mellett szállt síkra, a másik pedig, semmi kiutat nem látván a város szorongatott helyzetéből, tömeges öngyilkosságra szólította fel a lakosságot. A pártonkívüliek csendes belenyugvással vették tudomásul a történteket. Ök voltak azok, akiket a katasztrófa nem érintett közelebbről. A nyugtalanság egyre fokozódott — egyes üzemek dolgozói már félnapos sztrájkokat szerveztek — s akkor érte el tetőfokát, amikor egy szép napon a vásárlók üresen találták a húsboltokat. Máj pástétomot és téliszalámit sem lehetett már kapni. A polgármester ekkor végre megértette, hogy cselekednie kell, s rendkívüli ülésre hívta össze a két tömegpárt és a kisebbségi csoportok képviselőit. Az értekezleten mustáros kenyeret és szódavizet szolgáltak fel frissítőként, ami mélyen felháborította és még fokozottabb oppozíclóra késztette a cápapártiakat. Két napig tartó eredménytelen vita után a polgármester felszólította a jelenlevőket, hogy a tények ismeretében lehetőleg csak egy közmegelégedést szolgáló megoldás keresésén fáradozzanak, egyébként nincs értelme a meddő vitáknak. Ezekután megszületett az első épkézláb javaslat. Véleményem szerint az egyedüli és lehetséges kivezető út tarthatatlan helyzetünkből a folyó. Ügy, ahogy hallották, uraim, a folyó, amelyen szépen leúsztathatjuk cápaemberkéinket határainkon kívülre, s ezzel két legyet ütünk egy csapásra: megmenekülünk az emberöléstől és nagyobb kellemetlenségek nélkül megszabadulunk ettől a csapástól. Felhívom a figyelmét, tisztelt képviselő úr, — emelkedett szólásra egy görög-latin szakos gimnáziumi tanár — hogy javaslata felelőtlen és beláthatatlan következményekkel járhat a szomszédos államok lakosságára nézve. Ez a megoldás egyrészt antihumánus, másrészt teljesen lerombolná tökéletes társadalmi rendszerünk presztízsét a világban. Emberek — kiáltotta valaki a hátulsó sorból — az még nem jutott eszükbe, hogy egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy hagyjuk őket éhenveszni? Lehet, hogy az önök lelkiismerete elbírná egy tömeggyilkosság terhét, de az enyém és a hozzám hasonlóan gondolkodóké semmiképpen. Biztosan van valami megoldás, csak meg kell találni! A cápaembereknek nincs nemük — mondta elgondolkozva egy orvosbiológus — ezért képtelenek a szaporodásra. Fejlődésük intenzitásából arra következetethetünk, hogy az átlagos életkoruk jóval alacsonyabb az emberénél, tehát, tíz-tizenöt éven belül maguktól is kimúlnak végelgyengülésben. Nem olyan hosszú idő ez, hogy ne lehetne kibírni, ha állandó elszigeteltségben tartjuk őket és csak a létfenntartásukhoz szükséges táplálékot adagoljuk nekik. Ez azt jelentené, hogy minden erőnket a hústermelésre kellene koncentrálnunk, — vetette ellen egy közgazdász — ami pedig a gazdasági élet teljes csődjét vonná maga után. Nincs megoldás — vélekedtek a borúlátók. Valóban nincs? — tűnődtek a kételkedők. Az ésszerűség... —- kezdték a filozófusok. Az egyének már szóhoz se jutottak, mindenki mindenkivel vitatkozott. Az órák óta elfojtott indulatok palackból szabadult szelleme uralkodott a teremben. A polgármester, amikor látta, hogy a lárma sehogy sem csendesül, arannyal hímzett talárjában és méltóságának teljes tudatában fellépett a szónoki emelvényre. A jelenlevők figyelme lassan feléje fordult, mindenki visszaült a helyére és feszült várakozás következett. A hirtelen támadt csendben hallhatóvá vált a város utcáin fel-le száguldozó mentőautók szirénáinak vijjogása. Polgártársak — kezdte lassan, szónoki hangsúllyal és kezét összekulcsolta a gyomra fölött — azt hiszem, megtaláltam a megoldást, azazhogy még nem egészen, de közel járok hozzá. Az egybegyűlteken a csalódottság moraja futott végig. Várjanak kérem, még nem fejeztem be. Ugyanis a megoldáshoz vezető utat találtam meg, s innen már csak egy lépést kell tennünk, hogy célhoz érjünk. Bizonyára nem kell hangsúlyoznom, hiszen mindannyian tudják, hogy városunkban még nem is olyan régen tökéletes rend és szervezettség uralkodott. S akkor jön egy ilyen természeti
