Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Mikola Anikó: A régi kerékvágás
csapás és feldúlja ezt a rendet. Városunk köztiszteletben álló polgárai ölre mennek egymással, hogy véleményüknek érvényt szerezzenek, ha kell, erőszakkal is. Igen sajnálatos módon a lakosság pártokra és ellenzéki csoportokra szakadt, gyengítve ezzel saját erejét. Értsék meg kérem, a megoldáshoz vezető út a maradéktalan összefogás. A kérdés ezen pontján már nem játszik szerepet, hogy cápáknak, vagy embereknek nevezzük őket, egy bizonyos, valami módon meg kell szabadulnunk tőlük. Két dolgot azonban eleve kizárok, a lemészárlásukat és a szabadon engedésüket. Ami pedig az összefogást és a pártok megszüntetését illeti, indítványomat szavazat alá bocsátom. Kérem, emeljék fel a kezüket azok, akik egyetértenek velem. Hosszú másodpercekig senki sem mozdult, de aztán egy nyugdíjas cipészmester elszántan magasba lendítette a karját. A körülötte ülők tétovázva követték példáját, amely kisvártatva ragályként futott végig a termen. Az óvatosabbak először körülnéztek, de végül ők is csatlakoztak a többiekhez. Köszönöm, elég — bólintott a polgármester s alig tudta titkolni diadalát. Ki szavaz ellene? Senki. Ki tartózkodott a szavazástól? Senki. Megvallom, polgártársak, bíztam a józanságukban. Most pedig átadom a dobogót a felszólalóknak. Tessék, professzor úr, úgy látom, jelentkezett. A genetikai kutatóintézet vezetője eközben már megbánta elhamarkodott mozdulatát és zavarba ejtette a hirtelen feléje fordult figyelem. Elgondolásom természetesen csak hipotézis — mondta reménytelenül és legszívesebben máris visszaült volna a helyére —, de a cápaemberekkel folytatott kísérleteink előre jelzik annak lehetőségét, hogy megfelelő hormonkezeléssel 8—10 hónapon belül ivarérett hím- és nőnemű egyedekké lehet őket alakítani. Ha pedig utódokat hoznának létre, ezek a valószínűség törvénye szerint rendes, kétlábú emberi lények lennének. Ha ezeket az utódokat azután a cápaemberektől elkülönítve, természetes környezetben nevelnénk fel, semmiben sem maradnának el saját gyermekeink fejlettségétől. Viszont a dolognak van egy bökkenője, ami ugyancsak a valószínűség és a genetika törvényszerűségeiből adódik: az a generáció, amelyet az említett utódok hoznának létre, már újra cápaemberekből állna. Általános felhördülés. Kérem, kérem, sajnos, mondanom kell még valamit, amit talán Önök is tudnak, de még nem mertek hangosan kimondani. Nincs semmi esélyünk e természeti csapás túlélésére — mondta tagoltan, hogy mindenki jól érthesse. — Mert igaz, hogy a cápaemberek hormonkezelés nélkül nem fognak szaporodni, és mondjuk tizenöt éven belül kihalnak, de kihalunk mi is, mert mi már elvesztettük az esélyünket a fajfenntartásra. És hogy ne tudjunk további cápaembereket nemzeni, sürgősen törvénybe kell iktatni a nemzőképes lakosság, valamint serdülőkorú gyermekeink sterilizálását. A sokaság vésztjóslóan felzúdult. Botrány! Felháborító erkölcstelenség! Igaza van, de egy szót sem szólt a megoldásról! A polgármester elkínzott arccal nézett a- fiatal újságíróra, aki a katasztrófa kezdete óta veszedelmes forradalmár hírében állt. Jöjjön ide barátom az emelvényre, meghallgatjuk — sóhajtotta megadóan. Az újságíró végigrohant a termen és lendületében szinte lesodorta a professszort a dobogóról. így igaz, ahogy a professzor mondja, még ha nem is tudják felérni ésszel — üvöltötte, ahogy a torkán kifért, mert kissé rossz volt a modora. — De mondok én maguknak mást is! Mit gondolnak, hogy csak úgy az égből hullott ránk ez a sorscsapás, ahogy maguk nevezik? Hogy ártatlanok vagyunk? Élünk, mint a lótetvek a trágyadomb alatt! Jó magas fallal kerítettük körül magunkat, hogy ne bántsa a szemünket és ne zavarja az emésztésünket mindaz, ami a falakon kívül történik. Közben presztízsről szónokolnak, fajtisztaságról, meg lelkiismeretről! Kit fog érdekelni mindez, ha itt ötven év múlva temető lesz? Szörnyeket hoztunk létre,, mint egy halálraítélt birka
