Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Püspöki Nagy Péter: Villa S. Marie — Zentmária — Somorja — Somerein — Šamorín

sebb Pozsony megye, azaz Csallóköz) plébániáit veszi sorra. Az oklevél felsorolási rendszere minden kétséget kizár a mai Somorja vonatkozásában is:

1. Szent György egyházáról megmondja, hogy Somorján van.

2. Villa Marie-t pedig a Posonium Minus keretében olyan falvak társaságában sorolja fel, amelyek kétségtelenné teszik a földrajzi azonosságot. A Posoniúm Minus területén belül is kisebb földrajzi egységek szerint foglalja össze a falvakat, például: (a nevek érthetőek, ezért nem fordítjuk őket): „de Gelyce, de- Pathon, de Zeredahel” vagy „de Magyar, de Paka, de Weke, de Chakan” és „de Kartha (Egyh. Karcsa), de Warkon, de villa Marie (Somorja), de Gwthor'.

3. Az előbbi megállapítások Szentgyörgyúr esetére Is érvényesek, amint az oklevél következő szakaszából kitűnik: „De Wzur, de Zechanderyaswr (?], de Sancto Georgio (vagyis Szentgyörgyúr), de Gumba, de Misser, de Leeg". A de Sancta Georgio tehát nem Szentgyörgy, hanem a csallóközi Szentgyörgyúr és a somorjai Szent György templommal sem téveszthető össze.

Az 1390. évi oklevél földrajzi anyagának vizsgálata megerősíti az oklevél hitelét és pontosságát. Ipolyi Arnold kételkedésének nincs alapja. A mai Somorja tehát két falu mag a Zentmaria és a szintén önálló plébániával bíró, feltételezhetően önálló önkormányzatú Somorja összeolvadásából keletkezett. Az egyesülés mint az a város nevének alakulását feltüntető táblázatunkból következik a XIV. és XV. század fordulóján ment végbe. A Zenthmaria név ebben az időben végleg eltűnik és helyére kizárólag a Samaria lép. Az oklevelek azt is igazolják, hogy a két név már a XIV. század végén egyidőben használatban volt:

Zenthmaria: 1397, 1399 Samarja: 1390, 1425

Ez a körülmény, valamint az 1390. évi oklevél fentebb említett tanúságtétele kizárja a két név azonos értelmét. Nem tehetjük fel ugyanis, hogy az 1392-ben már mezővárosként szereplő Somorja lakói egyazon időben városukat egyszer érthető, világos Zenthmária, máskor pedig ugyanannak a névnek az eltorzított alakján nevezzék Sa- marjának. Somorja nemcsak Szentmáriától különálló falumag volt, hanem saját névvel is rendelkezett.

Mi váltotta ki a régi Szentmária név elhagyását és a Somorja név kizárólagos használatát a XV. század elején? Az első okot már feltártuk. A kérdéses időben két faiu- mag egyesült: Szentmária és Somorja. Az 1287. évi okirat településtörténeti szempontból érthetővé és elfogadhatóvá teszi ezt a magyarázatot. Mint már említettük, IV. László Sándorfia Károly ispánnak adta a Zenthmária nevű lakott földet. A birtokba- iktatás alkalmával eszközölt határjárásból kiderült, hogy a XIII. század végén még csak a Mária-templom körül alakult ki egy falumag.24 A már említett oklevelekből kiviláglik, hogy Zenthmária 1293-tól ismét királyi birtok volt. Az elkövetkező évszázad alatt kiállított adománylevelek arról tanúskodnak, hogy a Mária-templom környéki települést az uralkodók következetesen fejlesztették (1293: III. András, 1382: Erzsébet, 1392: Zsigmond). Mindenesetre erre utalnak az 1397-ben és 1399-ben kiadott oklevelük, amelyek már a zenthmáriai cívisekről és királyi hospesekről tesznek említést. A királyi, hospesek — bizonyos kiváltságok fejében megtelepült polgárok — nyilván németek voltak. Erre főként az a körülmény utal, hogy a XV. század elején már a város német neve (Sendmarey) is feltűnik. Sőt, Zsigmond egyik 1434. évi oklevelében feltűnő somorjai polgár neve Eisenreich stb. A somorjai német polgárság megerősödéséhez nyilván nagymértékben hozzájárult az is, hogy Zsigmond 1410. táján a mezővárost Frigyes nürnbergi várgrófnak két ízben is elzálogosította.25

Ezek a nyomok arra engednek következtetni, hogy a tatárjárás után kialakuló Zenthmária falu — a XIV. század vége felé már mezőváros — fokozatosan jelentős, számú német telepest fogadott be. A nyelvükben elkülönülő két lakóscsoport két polgári közösség kialakulását segítette elő: az eredeti faluhelyen összpontosuló, kiváltságokat kivívó német és a régi Szentmária peremén erősen gyarapodó magyar lakosság

24 Fejér: CD. V-3. 342—344.

25 Jancsik: 315—316.