Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Püspöki Nagy Péter: Villa S. Marie — Zentmária — Somorja — Somerein — Šamorín

SAMARIE köriratú pecsét keletkezési korát ezért 1519-től datálhatjuk. Ezt a pecsétet 1415 előtti mezővárosi időszakra azért nem helyezhetjük, mert akkor a köriraton Villa (Sancte) Marié nak kellene szerepelni. A mezőváros pecsétje az ősi pecsét másolata. Önmagában tehát nem nyújt új bizonyítékot, csupán arra utal, hogy 1415 körül vagy előtt a város neve Sancta Maria — Szentmária volt.

Ennyi egybehangzó vélemény után fel kell tennünk a kérdést: mi szükség van még itt névmagyarázatra? Nemde oktalan merészség az elmondottak ellenére felülvizsgálni a város nevének jelentését? Első pillantásra talán a kételkedés indokolatlannak látszik. Mégsem mi vagyunk az első kételkedők.

A helyneveink problémáinak rendezésével megbízott Országos Községi Törzskönyv- bizottság a pozsony megyei helyneveket többek közt 1905-ben is tárgyalta. A bizottság ekkor kérte fel Melich Jánost, hogy fejtse ki véleményét és tegye meg észrevételeit a pozsonymegyei helynevek kapcsán. Melich 1905. szeptember 4-én elkészítette és átadta megjegyzéseit a bizottságnak. Somorjára nézve így nyilatkozott: „Egyik történettudósunk (itt bizonyára Ipolyira gondolt) véleménye szerint ,Sancta Maria’-ból ered. Ezt a nézetet azért nem lehet elfogadni, mert hazánkban a latin sanctus sohasem hangzott s-sel, amint az például Görtzben a helynevekben hangzik, ahol Smarja, Smar- tin helynevek vannak”.u Melich János tehát éppen hangtani okok miatt nem fogadta el az általános vélekedést.

Annak ellenére, hogy a fentebb idézett szerzők — Melich kivételével — egyenesen a Sancta Maria > Somorja magyarázatot fogadták el, csaknem valamennyien észrevet- tek egy-egy szabálytalanságot a név mai alakja és a Sancta Maria ősi latin változat kapcsolatában:

1. Bél Mátyás idézetéből kitűnik, hogy Somorja a Sancta Mariához viszonyítva helytelen alak.

2. Makkai László felismerte, hogy Somorja sem Sancta Máriából, sem ZenthmárSábóI nem származtatható, ezért gondolt a német változatra.

3. Kálmán Béla helyesen ismerte fel a szabálytalan hangváltozás folyamatának lehetőségét, sőt megjegyzi, hogy a háromszéki Somorja egyik változata, a Szemeria jobban hasonlít az eredeti alakhoz.

A három észrevételben feltalálható felismeréseket és Melich állásfoglalását összegezve megállapíthatjuk, hogy a Sancta María — Szent Mária és Somorja névalak egymásból való fejlődésének magyarázata nem problémamentes. Ez a felismerés még szembeötlőbb, ha a névkutatás egy másik fontos kritériumát — amelyet Janka János fogalmazott meg — figyelembe vesszük: „nem elég tudni, hogy a név mit jelent, azt is meg kell állapítani, hogy az illető hely miért kapta az elnevezést?"15 Mi ugyan tudjuk azt, hogy miért lett városunk Zentmária, de legkevésbé sem sejtjük, hogy miért és hogyan lett Somorja?

Ha szigorú következetességgel vizsgáljuk meg a város rendelkezésünkre álló névanyagát (lásd a táblázatot a 716. lapon), benne néhány fontos körülményt ismerhetünk fel. Mindenekelőtt azt, hogy a város történelmi nevei közt három típust kell megkülönböztetnünk:

1. A legrégibb típus — a Santa Maria ~ Zenthmaria latin—magyar névpár. Hasz- _ nálata adataink alapján a XIV. és XV. század fordulóján szűnik meg.

2. A Samarja ~ Somorja + Summarein magyar—német névtípus használatát, amely nagyjából a XV. század kezdetétől a XVII. század végéig a XVIII. század elejéig tart.

3. Az újkori magyar, barokk, latin és német városnevek a mai hivatalos név mellett még mindig közhasználatnak örvendenek. Használatukat Bél Mátyás művének megjelenésétől, 1730-tól számíthatjuk.

v-á58|

A latin névalak a középkor vagy a barokk-kor divatáramlataitól eltekintve lényegében azonos maradt: Villa sancte Marie, Villa Beate Virginis, Fanum S. Marie.

Magyar Országos Levéltár: K-156 Iratok Pozsony vm. 1905.

15 Kázmér Mlklös: Alsó Szigetköz földrajzi nevei — A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 95. sz. Budapest 1957. 4. lapon közölt. Jankó idézet után.