Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Püspöki Nagy Péter: Villa S. Marie — Zentmária — Somorja — Somerein — Šamorín
A homályosnak tűnő helynevek magyarázata nálunk többé-kevésbé a XVIII. században került az érdeklődés központjába. Somorja esetében Bél Mátyás volt az első, •aki a város nevéhez magyarázatot fűzött: „Latinul közönségesen Samaria. A magyarok Somorjának, a németek Sumarein-nek, a szlávok Schamorin-nak nevezik, de mindannyian helytelenül. Helyesen S(ancta) Maria-nak kellene nevezni, mert az oklevelek Fanum S. Mariae-nak (Szent Mária templom) mondják. Ogy hiszem, hogy a szentegyháza, illetve annak (védszentje) neve után, kinek tiszteletére azt első ízben szentelték”5 Neves régész-történészünk, Ipolyi Arnold 1859-ben, a Csallóköz műemlékeiről írott értekezésében szintén megkísérelte a város nevének magyarázatát: „Somorja (Pozs. várm.). Régi Szent Mária nevén, mely idővel Somorjára lágyult s olvadt.. ,”.e Mikos József 1935-ben a Magyar Nyelv-ben ugyancsak érintette a város nevének kérdését.7 A Csallóközzel foglalkozó szlovák ill. cseh nyelvészek annyira nyilvánvalónak tartották ezt a névmagyarázatot, hogy Chaloupecký például nem is foglalkozott a kérdéssel, Stanislav Ján pedig csak futólag jegyezte meg, -hogy: „Samorín, magyarul Somorja tulajdonképpen ,Szent Mária’, ecclesia Sanctae Mariae”.6 A Csallóközi helynevek névtudományi vizsgálatával a legmegalapozottabban és továbbra is irányadó megállapítások felállításával Makkal László foglalkozott 1947-ben „A Csallóköz településtörténeti vázlatáéban. A tanulmányához egy nagyon sommás etimológiai jegyzéket is csatolt. Ebben Somorjára nézve a következőket mondja (jelzéseit szabadon oldottuk fel): Magyar neve Szentmária, német helynévpárja Sankit Marién. A mai magyar alak német eredetű. Tipológiai meghatározása: (a város neve) a templom védőszentje neve (-bői ered). Keletkezési kora a XIII. század.9 A közmegegyezéssel elfogadott névmagyarázat legújabb összefoglalója Kálmán Béla. A Nevek világa” c. könyvében már szélesebb bázisokra támaszkodva ezt írja: „A sza- bályos vagy szabálytalan hangváltozás néha fölismer hét etlenné tesz néhány — eredetileg értelmes — szóösszetételt. A XIII. században, mikor a templom védőszentjéről kezdtek egyes falukat elnevezni, több falu kapta a Szentmária nevet. Ezek közül a két legnyugatibb, a Pozsony melletti és a Győr-Sopron megyei (Puszta] Somorja, valamin* ■a háromszéki falu neve egyaránt Somorja alakra változott. Az utóbbinak van még Samarja, és az eredeti alakhoz jobban hasonlító Szemeria alakja is.”10 A felsorolt névmagyarázatok sorából a legősibbet, a város beszélő címerét sem hagyhatjuk ki. Feltehetően ez a legelső névmagyarázó forrás. Az összes többi ismertetett vagy még ismeretlen magyarázat a köztudomás kapcsán keresztül erre vezethető vissza. A város gyermeket tartó madonnát — Szűz Máriát — ábrázoló pecsétje kétségtelenül még a XV. század elején — hacsak nem korábban — keletkezett. A címer, illetve pecsétábra feltétlenül a város latin nevéből, a Sancta Máriából és a középkori magyar névpárjából a Zenthmariából indul ki. Egyet kell értenünk Jancsikkal abban, hogy a S(igillum) CIVIT(atis) SAMARIE MIG(nus) köriratú pecsét — eltekintve olvasatának helyességétől — Somorja királyi várossá nyilvánításának évére, 1415-re tehető.11 A város másik pecsétjét, amely ugyancsak Mária képét viseli, a XVI. század elejére datálhatjuk. Somorja ekkor már elveszítette a királyi város jogállását és királyi mezővárossá lett. A változás első nyomaira 1513-ban bukkanunk. Ekkor Somorja már a pozsonyi várhoz tartozott.12 Nyilván ez a jogi változás tette szükségessé, hogy 1519- ben II. Lajosnál kieszközöljék régi pecsétjük használatának jogát.13 A SIG. OPP. 5 Bél Mátyás: Notitiae Hungáriáé Novae . . . Pars I. Tomus II. 228. 6 Archaelogiai Közlemények I. (1859), 131. 7 Magyar Nyelv XXXI. (1935), 167. 8 Chaloupecký, Václav: Staré Slovensko és Stanislav, Ján: Slovenský juh v stredoveku I. 321. 9 Makkal László: A Csallóköz településtörténeti vázlata — Századok, 1947. 130. 10 Kálmán Béla: A nevek világa III. kiad. Budapest 1973. 177. (Első kiadása 1969). 11 Jancsik: 313. 12 Jancsik: 320. 13 Jancsik: 321—322.
