Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - Balla Kálmán: Kútnyitás
Balia Kálmán (Bratislava, 1954). Csallóközcsütörtökben lakik. Jelenleg a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem angol-magyar szakos hallgatója. Verseit az Irodalmi Szemle közli. Örülök, ha mondhatom: az én hazám Dél-Szlovákia. Alföldek széle, hegységek lejtője, síkság és dombok: felvidék. Ahol népem él. De most Csallóközt mondok helyette: szá- moihra felcserélhetők. A gömöriek Gömört mondanak, a komáromiak Komáromot: otthonainkból alakul a haza. Előretörve az időben, kifele napjaim rengetegéből (sosem ismerhetem meg minden évemet!), érzem, süllyedek is, ások lefele is, a földbe. Sokáig hittem Csallóközt sivárnak. Múlttalan, terméketlen vidéknek: féltem, hogy ideszülettem. Földje nem a legjobb: vékony termőtalaj, hordalékhomok, kavics. Elnéztem fölötte: nem beszélt, hiába hallgatóztam. Le kellett ásnom, belesüppedni, hogy lássam, mennyire gazdag: ha odafigyelek, minden nap újabb felfedezés. Ki tudja, hogy Csallóköznek nemcsak Amadéja, Vámbéryje volt, de itt született az egyik első magyar regény, Mészáros Ignác Kártigánja is? Ki tudja, hogy Sainovics János Demonstratiója a magyar és a lapp nyelv „azonosságáról”, a nyelvünk finnugor jellegét elsőnek bizonyító, a finnugor nyelvtudományt megalapító könyv 1170-ben — nem ide tartozik, de kikiáltom — Nagyszombatban jelent meg? Ki tudja, hogy Csallóköz nem volt náderdő, mocsárdzsungel: hogy falumban, Csütörtökben István király — a „szent” — alapított templomot? Máig sötét és fagyos, de nem volt más kiút: a szegény is így maracftiatott csak meg magyarnak. Én is. KI tudja, mit — és meddig! — tartogatnak a gyűjtőnek az Öreg-Duna mentén eldugott faluk? Nagyon megörültem, amikor egyszer régen rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen sehova sem kell eljutnom, mert a világon mindennel, mindenkivel kapcsolatban állok, bármit, bárkit felkereshetek, ha akarom. Másodpercnyi gondolatsor az egész. Fekszem az ágyon, a Buenos Airos-i Béla bácsira gondolok, ismerem, tőlünk vándorolt ki, több mint távoli rokon. Fekszem, a gondolat a fejemben, fejem a testem is, testem érintkezik a lepedővel, a lepedő a matraccal, matrac az ágy lábával, az ágy lába a padlóval, padló a fal betonjával, beton a földdel (jó mélyre le), a föld-végig Európán, át a tenger alatt — ugyanaz, mint Argentina földje, rajta a városi bérház, alap, fal, padló, ágy, matrac, lepedő: közvetlen vonal. Kényelmes játék, este, mozdulatlanul, ha az ember sokat bújja a térképeket. Képzelet, de ha komolyan játsszuk, irodalom. Ha mondok itt valamit, kevés, kit érdekel. Ha megmozdulok, szerszámot fogok — így lesz komoly a játék —, mélyre ások a földben, amin állok, a közös alapba, s azt mondom, mit felhoztam, a lényeget — mindenki inni fogja. Ha fogom Csallóközt, mindent fogok. Ugyanazt a másként kifejez- hetetlent mondom a művel, amit bárki más író a világon, ha mélyebbre ások, akár fontosabbat is. S látszik, hol ástam le: vizem e talajon szűrődött, itteni ízű, a lényeg elszí- neződött, itteni színű. Máshol mást — ezt nem találni meg. kútnyitdf í. 2.
