Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - FIGYELŐ - Mészáros László: Apáink regénye

ink világa még teljesen zárt világ volt: a fiúk nemcsak az anyagi javakat örökölték, hanem ezt az egész zárt világot. A második világháború után aztán a mi vidékünkön is minden megváltozott. Apáink élete számunkra már csak regény maradt. Ennek a regénynek azonban a formán — a letűnt formán — túl eszmei és erkölcsi üzenete is van.

Duba könyvének egyik legizgalmasabb része a Kommunisták című fejezet. Az író maga is megdöbben, mikor rájön, hogy mily kevéssé ismeri ezeket a veterán harcosokat. Nem személy szerint ismeretlenek ők, hanem a lelkűk, az erkölcsük maradt előttünk elrejtve. Pedig ők voltak azok, akik a világ megrendltését elkezdték, siettették. Ezek azok az alapok, ahová minduntalan vissza kell térni. A láng öröksége a fontos. Történelmünkből nemcsak a helyi színeket kell megőrizni, hanem a pozitív erkölcsi értékeket is.

Most pedig vizsgáljuk meg részletesebben az Írónak azt a megállapítását, elgondolását, hogy a parasztvilág változása az író számára kész esztétikai modellként is szolgálhat. Az előzőekben már rámutattunk, hogy Duba esetében ez a modell kétségtelenül adekvát: az író ebből a világból nőtt ki és kiszakadva belőle — föléje kerülve — csak vendégként jár haza, az emlékei Ide kötik még, de gondjai már országossá nőnek. Vajon általános esztétikai modellé emelhető-e azonban ez a világ? Irodalmunk esetében kétségtelenül igen, hiszen íróink, értelmiségünk többségének falu-determináltsága közismert dolog. Nem mindegyikük látta meg viszont ebben az „elhagyott" világban az általános esztétikai modell lehetőségét, s így talán valamilyen furcsa, felemás, függő viszonyban maradtak a faluval, a várossal — és a művészettel Is. Innen ered irodalmunk hőseinek szkizo- frén volta. Duba Szabadesésé ben azonban már nemcsak Morvay a valóságunk hőse, hanem Morvay apja és Morvay öccse Is. A faluról városra szakadt, a parasztból entellektűellé váló egyén mellett tehát az otthon maradt testvér, és nem utolsósorban az az apa is, aki mindezt látja, de már nem érti.

De lépjünk tovább. A parasztvilág szerintem nemcsak azért fogadható el általános esztétikai modellként, mert benne jól érzékeltethetők a változások tényei, hanem azért is, mert megfoghatóvá teszi a változások jellemzőit Is. A paraszt megváltozott helyzete egyben a modern ember megváltozott helyzetét is jelenti. Fi- lozófiailag az ember és a természet viszonyáról van szó. Nem a devasztált természetre gondolunk; az ember oly sokáig hirdette a természet elleni harcot, hogy most nem csodálkozhat, ha a természet egyre jobban visszaszorul. A mi szempontunkból az a lényeges, hogy a modern társadalom a természet visszaszorításával új természetet teremtett — nevezzük általánosan technikának —•, s ez az új természet egyre inkább a társadalom valódi, egyetlen lehetséges természetévé kezd válni. Az anyagi világ objektumai között kétféle kölcsönhatás létezhet: anyagienergetikai és információs kölcsönhatás. Ez utóbbi csak az élőlények kiváltsága. A modern ember azonban egyre jobban kiszorul a világhoz, a természethez való anyagi-energetikai viszony mezejéről, s csak az információs kölcsönhatás marad számára. A modern ember tehát ebből kifolyólag akciódeprivációban szenved. A városi ember ezt nehezebben tudatosítja, hiszen egyrészt már előzőleg is bizonyos fokú akcióéhségben, akcióhiányban szenvedett, másrészt pedig a kábítószerektől a pszeudocselekvésig a depriváció elleni védekezés lehetőségeinek széles skálája áll a rendelkezésére. A paraszt azonban alig tíz éve vesztette el a földet, és nemcsak birtokjogi, hanem filozófiai értelemben is. Azelőtt a természet minden rezdülésének értelme, üzenete volt a számára, információt sugárzott neki, de ma már például sok falusinak az időjárás Is csak annyiban probléma, hogy eldöntse, mit vegyen magára. Ebből a szituációból pedig nincs visszaút. Meg kell szoknunk, hogy a kisebb-nagyobb mezei, erdei kalandok helyett „információs kalandok" formálják az életünket.

Összegezve az eddig elmondottakat, a változó parasztvilág azért fogadható el általános esztétikai modellként, mert segítségével nemcsak a változások történelmi és szociális tényei mutathatók ki, de a változások filozófiai, pszichológiai és esztétikai vonatkozásai is jól megragadhatók.

4. Szociológiai problémák. Elöljáróban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a továbbiakban felvázolt problémakörök nem feltétlenül tiszta, klasszikus, tankönyvi szociológiai problémákat képviselnek. Valamiképpen azonban csoportosítani kellett őket, s mert a társadalmi léttel