Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - FIGYELŐ - Mészáros László: Apáink regénye

való összefüggésük evidens, így kapták a fenti összefoglaló címet.

A Vajúdó parasztvilágról lezajlott beszélgetésekben, vitákban egyesek valamiféle „középparaszti elfogultságot" vetettek Duba szemére. Úgymond, Duba világosabb színekkel festi a parasztvilágot, mint például a magyarországiak. A megjegyzést csak akkor lehetne figyelmen kívül hagyni, ha csupán félreértés állna mögötte. A válasz azonban nem is olyan egyszerű. Elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy Duba nem tudományos művet írt: mindenekelőtt önvallomás ez a mű, ahol a szociográfiai szempont csak másodlagos, módszertani. Hogy a leírt valóságban az ellentétek enyhébbek voltak, azt az író többször is hangsúlyozza: „A mai gondolkodás számára érthetetlennek, vagy eröltetettnek tűnhet föl ez a közeli és aránylag ellentétmentes viszony a gazdák és a zsellérek között, s a forradalmi gondolkodások és az osztályharc elméletén edzett tudat számára módfelett gyanúsnak. Mégis ez az igazság, a falu életrendje és a közös parasztsors, amely mindenképpen a földhöz kötötte az embereket, akár birtokolták azt, akár nem, a közös érdekek révén gyöngítette az ellentéteket, és nem engedte felszínre törni, illetve nyílt harccá élesedni őket; a jó termés egyaránt érdeke volt a gazdának, részes aratónak, harmados kapásnak, s így a földmunkások osztályharca nem a parasztok ellen: a birtokosok ellen irányult”. Nem kérhetjük tehát számon az írótól, ami nem volt. Az osztály harc persze máshol életre-halálra ment: ezt a történelem bizonyítja. A művet mindig a történelem háttere előtt kell vizsgálni és így nyilvánvalóvá válik, hogy nem mindenhol voltak ilyen összetartök a faluközösségek. A kérdés másik vonatkozása, hogy az idézett bírálatnak megvan ugyan a racionális magva, csak éppen a címzett nem adekvát: a komplex történelmi képet irodalmunk és kulturális életünk egészének kell felvázolnia. így egészíti ki egymást — bizonyos értelemben — Duba és flábi műve, így járul hozzá történelmi tudatunk elmélyítéséhez például a Mielőtt elfelejteném vagy az Együtt, egymásért című gyűjtemény is.

Már említettem, hogy a kötet egyik legizgalmasabb része a Kommunisták című fejezet. Az író a veterán harcosok sorsán gondolkodva teszi fel a kérdést: miért így cselekedtek? Megsejtett válaszát szociológiai érdekességgé annak kimondása teszi, hogy az emberiség történelmének a forradalmárok adnak tudatos irányt, akik önként mennek a viharba, akik egyszerűen azt mondják: ilyen voltam! Ilyen az igazságkereső és konok Bakai István, ilyen Vékony Jónás, akinek mindenről önálló véleménye van, s a politika szemszögéből nézi a világot. Ilyenek a veteránok, akikben a közéleti igazságkeresés szenvedélye dolgozott. A téma itt kapcsolódik a jelenhez. Napjaink forradalmi harcaiban is olyan egyénekre van szükségünk, akik önként vállalnak, akiknek mindenről önálló véleményük van, és akikben olthatatlanul ég a közéleti igazságkeresés szenvedélye.

Rendkívül izgalmas, inspiráló gondolatokat vet fel Duba továbbá A faluközösség című fejezet első részében, ahol a templom és az istentisztelet körüli problémákat elemzi. Egy modernül gondolkodó ember számára az istenhit már nem probléma, ateizmusát természetesnek veszi. Duba invenciói figyelmeztetnek: „Az istentisztelet: a faluközösségnek rendkívüli és emelkedett, őszinte körülmények között való találkozása önmagával. A prédikáció: közvetett alkalom a lelki önbírálatra, egy olyan hangulat elfogadására és átélésére, amely megerősíti egy egy- betartozás tudatát”. Vajon van-e ilyen alkalom a mai falu — de akár a városról is beszélhetnénk — életében? „A dísztelen templomban egyszerű szertartás keretei között nem istennel, hanem önmagukkal találkoztak az emberek. S akit baj ért, vagy csapás sújtott, sorstársai előtt öntötte ki a fájdalmát, hogy megszabaduljon tőle."

És ezen a ponton visszafordulhatunk egy más problémához is: mennyire képes a parasztvilág-modell felvillantani a jövő kérdéseit? Duba ezt a problémát is jellegzetesen pregnánsan fogalmazza meg: „A falum emberének mai gondjai nem a létét érintik, csupán életvitelét, háztartása színvonalát, családja külső és belső reprezentációját. És ennek a minőségi változásnak a felismerése és megérzése fokozatosan megváltoztatta igényeit, értékrendjét és az anyagi javakhoz való viszonyátIgen, Itt a probléma lényege, ez a változás már közvetlenül a jövőbe mutat. Azt Is mondhatnánk, hogy a paraszt- világ vajúdása tovább húzódik. Mit kezd önmagával a tökéletes anyagi jólétben élő ember? A létkérdés súlyától meg