Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - FIGYELŐ - Mészáros László: Apáink regénye

A vallomás hogyanjának első jellemzője után nézzük meg, mennyiben szociológia ez a mű. Az elmondottak tulajdonképpen arra utalnak, hogy a mű szociológiai — szigorúan tudományos — értéke nem lehet túlságosan nagy, ha egyszer a lokalizált emlékezés, a vallomásszerűség dominál benne. Mindez igaz lenne, ha a kötet egészének szerkezete mögül nem villanna fel a rendszerező intellektus, ha az egyes emlékképek, vallomások nosztalgikus folyamatát nem szakítaná meg helyenként a mindent megkérdőjelező értelem. Az ilyen „megszakítások” az első pillantásra funkciótlanoknak tűnnek, de csakhamar rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen ezek adják a mű gondolati mag- vát. Duba úgy emlékezik, hogy szüntelenül értékeli is azt, amit mond. A pajtákkal kapcsolatban például Sklovszkij Ro- land-ének-elemzését említi, a paraszti élet és munka leírása közben többször is Erdei Ferenchez fordul, a nyelvhatárok problematikájának elemzésekor pedig az 1773-ban megjelent Lexicon universorum Regni Hungarica locorum populusorumoi idézi. Műve így határozott történelmi dimenzióval gazdagodik, amint ezt az Epilógus is nagyszerűen bizonyítja. A Temetődombon az ősök emléke még valóság: „A történelemnek az én számomra felfogható értelmét, az emberi élet és munka méreteit és a nemzedékek egymást váltásának értékrendjét itt értem meg a legjobban. A márvány sírkövek emlékezésre ösztönöznek, és felelevenítik bennem a régieket”. Ezek a mondatok, bár nem egy tudományos tétel illusztrációi és nem is jelentik egy új tétel deklarálását, szociológiai szempontból mégis elgondolkoztatok.

Nézzünk még egy példát. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban így érvel az író: „A parasztember egészségesebben és gyakorlatiasabban gondolkodott annál, mintsem hogy nemzetiségi ellentétekkel torzítsa el az életét. Nemzeti téren nem elfogult, mert gondolkodását és hovatartozását nem az elvontabb nemzetkategória, hanem inkább a szülőföld, a vidék, az otthonhoz fűző szálak és a falvak egymáshoz való kölcsönviszonya határozza meg.” Tömény szociológia ez a gondolat, doktori disszertációt lehetne építeni rá. És több hasonló megszakítás van Duba könyvében.

A Vajúdó parasztvilág tudományos értékét ia szociológiai (szociográfiai) leíráson és a történelmi dimenzió felvillantásán túl tehát azok a beleszőtt eredeti gondolatok, meditációk jelentik, amelyek stimulálhatják és megihlethetik a tudományos — szociológiai, filozófiai, esztétikai — gondolkodást. Ezért kihívás Duba Gyula műve egész kulturális valóságunkkal szemben.

3. Apáink regénye. A harmadvirágzás prózájában a minőségi változások kezdetét azok a művek jelentették, amelyek a múlttal való szembenézés jegyében fogantak (Megtudtam, hogy élsz; Nemzedékek; Adósságtörlesztés; Messze voltak a csillagok stb.). A regény azonban szükségszerűen egyéniesít, s a közösségek sorsa így csak áttételesen található meg benne. Ha aztán a főhős megválasztása sem eléggé tipikus (például az Adósság- törlesztésben), akkor bizony egyre kevesebben vallhatják magukénak a művet, jobb esetben — erősebb művészi egyéniség esetében — persze a regény is „nemzedékregénnyé” válhat. Ha a Szabadesés a mai harminoasok-negyvenesek regénye, akkor a Vajúdó parasztvilág az apáink regénye. És mert műfajilag nem regény, hanem „irodalmi szociográfia” — az orosz-szovjet irodalomban oeserícnek nevezik ezt a műfajt, —, amely az irodalom és a itudomány határán áll, olyan általánosításokra képes, hogy valósága tulajdonképpen nemcsak a Garam mente valóságát tükrözi, hanem — természetesen nem olyan közvetlenül — akár a Csallóköz és a Mátyusföld világát is.

Duba több helyen is következetesen hangsúlyozza a történelmi folytonosság tudatának a fontosságát. Gyakorlatilag elszakadhatunk szülőföldünktől, apánk világától, de elődeink világának helyet kell biztosítanunk a tudatunkban. Nemcsak az elődök iránti tiszteletből, hanem az önismeretünk, öntudatunk érdekében is. Duba „historizmusa” azon túl, hogy öt nemzedék — a negyvennyolcas forradalomtól napjainkig — élettényeinek, sorsának a felvázolására összpontosít, a nemzedékek tapasztalatainak, sorsvállalásának, erkölcsének a folytonosságát is hangsúlyozza és számon kéri napjaink nemzedékeitől. Ez az írói szemlélet képviseli a mű külön értékét. Duba tudja, hogy a vajúdó parasztvilág újszülöttje egy egészen más világ lesz. Apáink halálával teljesen eltűnik egy világ, beköltözik a történelemkönyvekbe, hogy száz év múlva már esetleg csak lábjegyzetként éljen. Nagyapá-