Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Gaál Gábor levelei Sellyei Józsefhez és Fábry Zoltánhoz
4. Cluj, 1930. ápr. 17. Kedves Uram, egy alkalommal írtam önnek arról a német nyelvű magyar baloldali prózalrőkat megszólaltató antológiáról, amelyben Ön is szerepelni íog. Ez a dolog most közel áll a megvalósulásához. A Maga részét én már megküldöttem Háy Gyulának, aki az antológiát szerkeszti. Háy Gyula a napokban rövid életrajzi adatokat kért tőlem Önről. Ezen a lev. lapon továbbítom Háy Gyula berlini címét (Julius Háy, Berlin, W. 15. Fasamenstrasse 41.). Kérem, írja meg a dolgot, s küldje el közvetlenül hozzá. Nagyon sokszor üdvözlöm: Gaál Gábor % 5. 1932. IV. 9. Kedves Kollégám! Nagyon szeretném, ha postafordultával küldene vagy egy kisebb miniatűrt vagy egy közép terjedelmű elbeszélést. A májusi számra szeretném leadni a Zsírbansült gerezdeket, s kevés. Minden jót Gaál Gábor 6. 1935. IV. 14. Kedves Uram! Nagyon köszönöm ma érkezett sorait. Beküldött írását a júl. 15-én megjelenő dupla számban hozom. Egy megjegyzésem írásával kapcsolatban volna: — a Dezső keresztnév nem idéz parasztot. (Lehet, hogy a regényben megvan ennek az értelme.) Jobb volna egy „paraszt” keresztnév. Nem gondolja? Kérem erre vonatkozólag rövid válaszát. Nagyon sokszor üdvözlöm: Gaál Gábor 7. Cluj-Kolozsvár, 1930. ápr. 25. Kedves Uram, majdnem megjártam Önnel. A májusi számban ugyanis le akartam adni a Szántani mentünk című írását, közben azonban megkaptam a Nyugatot, s nagy meglepetésemre ugyanez a darab megjelent benne. Természetesen nincs semmi baj. Nagyon sajnálom, hogy elküldte máshová is, s így megelőztek vele. Ez a körülmény azonban semmiképpen sem csökkenti azt az örömet, amit talentuma felett érzek. Hozzám beküldött darabjai közül kétségtelenül ez a Szántani mentünk a legoriginálisabb, a legkifejezőbb, és a legtöbbet eláruló érzésem szerint még alvófélben levő nagy képességeiről. A többiek közül még a Téli világ az, ami tekintetbe jöhetne a Korunk hasábjain. A többi háromban is különös dolgok motoznak: azokban az ábrázoló és kifejező erő nem olyan jellemző, mint az előbb említett kettőben. A Téli világ című írását szívesen hoznám, de tudni szeretném erről, vajon nem fekszik-e ez is ott a Nyugatnál, s majd esetleg ismét ugyanaz történik velem, mint e Szántani mentünkkel. Általában pedig a következőket szeretném közölni Önnel: nagyon jól esne, ha minden eddig írt írását betekintés végett a rendelkezésemre bocsájtaná. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy nagyon helyesnek tartanám, ha nagyon pontosan megfontolná önmagában azt, hogy helyes-e, ha a Nyugat felé orientálódik. Ebben a kérdésben én nem akarom befolyásolni. Mindenesetre szükségesnek tartom erre a körülményre felhívni a figyelmét, elsősorban azért, mert az Ön hozzám intézett levelében a következők állanak: „A parasztok kiszolgáltatottságát látom. Aki rólunk ír, csak forradalmi író lehet, aki föltárja a mély szakadékot, melybe hullunk.” A mai Nyugat mai társasága nem az, amelyikbe egy ilyen őszinte vallomású embernek őszinte tartozása lehet. Nagyon szeretném, ha erre a levelemre válaszolna. Kérizatait őrzöm. Minden jót kívánok, nagyon sokszor üdvözlöm: Gaál Gábor
