Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Mórocz Károly: Mátyusföldi népi díszítőművészet
Vizeskorsó az életfával (Nádszeg — Trstice) Mórocz Károly Mátyusföldi népi díszítőművészet A viszonylag gazdag mátyusföldi folklór (népköltészet, hiedelmek, szokások stb.) mellett e vidék népi díszítőművészete eléggé szűk területre korlátozódik — szemben például Nyitra környékének meglehetősen színes népviseletével, díszes használati tárgyaival, munkaeszközeivel. A szűkebb értelemben vett népviselet a Mátyusföldnek úgyszólván minden magyarlakta településén már a század elején is csak nyomokban volt meg. A hagyományőrzőbb családoknál is csupán ereklyeként őriznek a sublótok fenekén egy-egy régi viseletl darabot: vászongatyát és inget, mellényt vagy főkötőt. Ügy látszik, e vidék népe ruházatban elég rugalmasan alkalmazkodott a polgári ízléshez; az iparilag előállított textíliák, szövetek ráadásul jóval olcsóbbak is voltak. A mai néprajzosnak tehát meg kell elégednie azzal, ha a múlt századból itt felejtett épületek zugaiban fellel egy-két olyan holmit — cserépedényt, korsót, ládát, mángorlót, mozsarat vagy szövőszéket, melynek alakja, illetve megmunkálása vagy díszítése bepillantást enged a lakosság egykori ízlésébe, díszítőművészetébe. Megjegyzendő az is, hogy a festett tányérok, cserépedények zöme más-más vidékről származik — vásári portéka —, hiszen tudomásunk szerint a környéken nem volt számottevőbb fazekasság. Mindehhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy a pár éve alakult Galántai Honismereti Múzeum gyűjteményébe elég sok olyan tárgyi emlék Is került, például szőttesek, hímzések, festett tár.yérok, székek stb., melyeket a II. világháború után Magyarországról (Tótkomlós) ide települtek hoztak magukkal. Ezek a tárgyak terméFőkötő (Nagygurab — Veľký Grobj
