Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Mórocz Károly: Mátyusföldi népi díszítőművészet
szetesen történetileg más tájakhoz kapcsolódnak, de egyben jól illusztrálják a vizsgált terület jelenlegi népességének összetételét. Külön érdemes kitérni arra a jelenségre is, hogy egy ilyen földrajzilag viszonylag kis terület, mint a Mátyusföld (a Kis-Duna és a Vág alsó folyása közt elterülő vidék) peremterületének lakossága, amely zömében vagy teljes egészében szlovák nemzetiségű, a díszítőművészet területén mennyire sajátságos eredményeket produkál. A többségében magyarlakta falvaktól eltérően (például Vezekény, Hegysúr, Mácséd stb.) Nagygurabon (Slovenský Grob) és Sopornyán (Šoporňa) a gazdagon díszített népviselet a mai napig él az idősebbek körében. Ezt bizonyítják a galántai múzeumban kiállított szebbnél szebb főkötők, ködmönök, ujjasok. Talán nem érdektelen felfigyelni néhány jellegzetes díszítő motívumra: a nádszegi vizeskorsón az egyszerű vonalmintás díszítés mellett fellelhető az ősi, történelem előtti samanisztikus hiedelmeket idéző stilizált életfa; egy másik, zömökebb nádszegi vizeskorsón az ugyancsak ősi díszítőelem, a csigavonal; egy szintén Felsőszeliből származó (de más szomszédos falvakban Is elterjedt) nagy, ún. „lakodalmasfazékon” a legszembetűnőbb díszítés az egyszerű hullámvonal. Mind a nagygurabi, mind pedig a sopornyai népviselet egyes darabjai rendkívül gazdagon díszítettek, a főkötők díszítésének a tagolása hasonló, de annál szembetűnőbb a motívumok különbözősége: a nagygurabi főkötők arany, illetve ezüstfonallal hímzett növényi motívumai (az alsó mezőből kinövő életfával) a honfoglalás kori sírokból előkerült tarsolylemezek motívumaira emlékeztetnek. Ügy tűnik, ebből a talajból nő ki a kilencedik ikszet taposó Katarína Brinzová művészete is. A sopornyaiak viszont színes fonallal, geometrikus mintákkal díszítik viseletűket. Katarina Brinzová népművész bölcsődíszítése (Nagygurab — Veľký Grob) Faragott szék (Nagygurab — Veľký Grob)
