Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN (2.) - Tóth István: Ki volt Fulvia, Balassi Bálint utolsó szerelme
Tóth István ki volt Fulvia, Balassi Bálint utolsó szerelme Legtovább Júliát s leginkább Céliát ezideig szerettem, Attól keservesen, s ettől szerelmesen, vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem. Az epigramma három hősnője közül Júlia, a búszerző szerelem kiváltója Losonczy Anna volt, míg „az ország csillagá”-hoz írt versek Céliának, Wesselénylné Szárkánrii Annának szóltak. Hogy a költőnek utolsó szerelme, Fulvia, ki volt, nem tudjuk, annak ellenére, hogy az epigrammán kívül két Bialassí-levél is említi Fulviát. Mindkét levelet Balassi Bálint jó barátjához, Batthyány Ferenchez írta Pozsonyból. Az 1593. március 21-én Németújvárba küldött sorok így szólnak: „Ha Nagyságod az gyürőt Fulviának megküldené, bizony oly verseket küldhetnék, hogy a Stalmaster leányának (ha értené ám] megimelyednék az gyomra belé miatta!” E sorokból ki kell emelnünk Balassi igyekezetét: nem azt kéri Batthyány Ferenctől, hogy Németújváron adja át Fulviának az általa küldött gyűrűt, hanem csak azt, hogy küldje el számára. Ebből következőleg Fulvia nem Németújváron lakott, de minden bizonnyal a Batthyány család köréhez tartozott, mert különben miért éppen őt kérte volna a gyűrű átadására. Az is feltűnő, miért nem személyesen adta át a Pozsonyban tartózkodó, fél Európát keresztüllovagló költő a Fulviának szánt gyűrűt. Nyilván olyan oka lehetett, amelyet nem említhetett meg — mégoly évődő, bizalmas hangú leveiéDen sem. A Fulviának küldött gyűrű azonban valamilyen oknál fogva három hónap múltával is még Batthyány Ferencnél volt. Némi tájékoztatást nyújt erre Balassi 1593. július 1-én kelt levele: „Értettem belőle az Nagyságod hozzám való jóakaratját s azt is, az mit az gyűrű jelöl írt Nagyságod. Én Nagyságodnak mind az jóakaratot s mind oz gyűrűt megszolgálom mint uramnak, de az gyűrű jelöl Nagyságod semmit ne szorgal- maskodjék, mert jó őrizetben vagyon, ha Nagyságod kezében vagyon. Nagyságodnál én mindig megtalálom, valamikor kelletik.” A levélből kitűnőleg Balassi kétszer is hangsúlyozza Batthyánynak a gyűrűátadással kapcsolatos „jóakaratát”, s mivel a gyűrű nem került címzettjéhez, a jóakarat az átadással kapcsolatos nehézségekre, veszélyekre való figyelmeztetés lehetett. Balassi Bálint azonban nem hallgatott a józan figyelmeztetésre. Alig három hét múlva olyan eset történt Nagyszombatban, amely cseppet sem gyarapította költőnk előbb sem csorbítatlan hírnevét. Ebben a megoldatlan kérdésben sikerült nemrég új adatra bukkannom a pozsonyi levéltárban. Az 1593. július 24-i keltezésű levél, amelyet Joó János pozsonyi szemőly- nök írt Pálffy Miklóshoz, Pozsony vármegye akkori főispánjához, többek között igen érdekes és fontos adatokat tartalmaz Balassi Bálintra vonatkozóan. A levél szövege — mai helyesírással — a következő: „Nagyszombatban az kalastromból öt apáca szökött volt ki. Négyet megfogtak, az ötödik elszaladott. Azt mondják, hogy Balassi Bálint uram dolga, mert az inasát is megfogták, az kalastromot meggyújtották volt az elszökéskor, de esmeg megótotiák. Most is mind ott az város környünél lakik Bálint uram, és az várost igen fenyegeti, ha az inast neki ki nem adják. Láttam és olvastam az levelet, kit az városnak írt volt. Nem jó, hogy meg nem szűnik az gonosztételekvel már... Uram, jöjjön Kegyelmetek jó válaszval, mert ide igen bíznak az emberek az kegyelmetek törekedésében és fáradságában. Joan Joo.”
